Igor Bogdanovics nagyszerűen érezte magát Győrött. Csak fél évet töltött el a Kisalföldön, de hamar befogadták, megszerették, és ő szívesen maradt volna.
Igor Bogdanovics adta meg a kegyelemdöfést a Győrnek szerda este.
A szerb csatárt a télen visszarendelte a Debrecen, így most a bajnokcsapat színeiben lépett pályára csereként, és két gólt szerzett. Pedig a tavasszal eddig mindöszsze három bajnokin került be a kezdő csapatba, kétszer lépett pályára csereként.
Mellőzöttnek érzi magát? – kérdeztük a két kupában tizenegy gólig jutó csatárt.
Nem – vágta rá határozottan. – Az idény elején megkaptam a lehetőséget, de nem ment jól a játék, nem voltam eredményes, Herczeg András pedig úgy döntött, másokkal próbálkozik, és ez a döntés az edző joga, kár lenne berzenkedni ellene.
Ez rendben van, de a kupában rendszeresen eredményes, az Integrál-DAC-nak például négy, a Győrnek pedig két gólt lőtt. Lehet valaki kupaspecialista?
Nem hiszem. Annak ellenére sem, hogy a tények első ránézésre tényleg erre utalnak. Szerintem csak így jött ki a lépés. A bajnokikon nem volt szerencsém, a kupamecscseken viszont igen, csupán ennyiről van szó.
És a kupában szerzett gólok nem jó ajánlások a bajnokikra?
Ezzel nekem nem kell foglalkoznom, engem futballozni szerződtettek, nem pedig lelki életet élni.
Honnan vesz ehhez a mentalitáshoz lelkierőt? Tíz játékosból kilenc vérig lenne sértve.
Harminchárom évesen rutinosabb vagyok az átlagnál, és pontosan tudom, azt kell tennem, amit az edzőm mond, úgy készülni, hogy ha holnap engem választ, ne okozzak csalódást, és visszakerüljek a kezdőcsapatba.
Ha már szóba hozta a korát: mi motiválja még háromszoros bajnokként? A játék? A pénz?
Elsősorban a játék. Aki ismer, jól tudja, hogy imádok futballozni. Természetesen a pénz is fontos szempont, hiszen egyre inkább gondolnom kell a jövőre, ráadásul június végére várjuk első gyermekünket, kislányunk lesz, és a család bővülése az anyagi szempontokat is erősíti. Érzek annyi erőt magamban, hogy két-három évet még a pályán töltsek.
A kérdés csak az, hol. Ha továbbra is kevés lehetőséget kap, szívesen odébbállna?
Nem. Sohasem hittem volna, hogy nem szerb lesz a párom, de Isten szerencsére másként gondolta, és az utamba vezérelte a Debrecenben kézilabdázó Orbán Annamáriát. Most, hogy hárman leszünk, nem szívesen élnék a családomtól külön, ezért a jövőnket hosszabb távon is Debrecenben tervezzük, itt szeretnék letelepedni.
Egyébként kicsit sem fájt a szíve, hogy éppen a Győrt ütötték ki a Ligakupa tavaszi döntőjében?
De. Motoszkált bennem némi furcsa érzés, ám ez van. Most azon vagyok, hogy a Debrecen minél több trófeát szerezzen, megint a legjobb magyar csapat legyen, ez a legfontosabb. Fontosabb annál is, hogy a gólokat én rúgom-e, vagy más.