Visszamennek Paksra

Megduplázott rendezői lét szám – tizenöt biztonsági ember helyett harminc –, bekamerázott nézőtér, már-már titkosszolgálati módszerek – ilyen felvezetéssel kezdődött az Albacomp–Paks párharc harmadik, a tolnaiak reményei szerint utolsó felvonása.

A sokak által már elparentált hazaiak azonban meglepően motiváltan kezdték a mérkőzést, öt perc alatt a teljes kezdő ötös feliratkozott az eredményjelzőre, 24–9-nél, amikor Denis Toroman Cory Bradfordot ugratta ki gólpasszal – a tévedések elkerülése végett: ők nem egy csapatban játszanak –, Sabáli Balázs, a vendégek ifjú mestere két kézzel kapott a fejéhez.

Gulyás Róbertet ketten fogták – jól –, s a paksi tanácstalanságot a rengeteg kilátástalan triplakísérlet mellett a lejáró 24 másodperces támadóidő is jelezte. Ugyanakkor Velibor Radovics, a fehérváriak 36 éves szerb-izraeli légiósa a 13. percben már 17 pontnál járt, a kékfehérek pedig húsz ponttal (39–19) vezettek! Simon Balázs ellen fura támadófaultot fújtak a bírók, nyomban felzúgott az obligát kórus: „Három hülye!” Igaz, gyorsan abba is maradt, mintha a nézőknek eszébe jutott volna, mi is történt itt néhány napja…

Aztán huszonkét pontosra duzzadt a hazai előny, s a félidőig nem is nagyon változott a játék képe: az volt az ember benyomása, hogy a vendégek feladták a meccset, bízva abban, hogy majd csütörtökön otthon úgyis behúzzák a harmadik győzelmet.

Az első félidő paksi vesszőfutásához két adalék: 34 százalék mezőnyből – 3/15 triplából! –, plusz tíz eladott labda… És egy kérdés: a válogatott centerpáros (Gulyás, Horváth Zoltán) birtokában miért a reménytelen távoli dobásokat erőltetik Denis Toromanék?

Térfélcsere után 58–35-ig minden ment a hazaiaknak, mint a karikacsapás. Ám akkor Bencze Zoltán és Lamont Boozer, a két center egy perc alatt összeszedte negyedik személyi hibáját – persze Gulyásról… –, és ez elég volt ahhoz, hogy a magára találó Paks lefordulásokból egy 12–0-s szériával 58–47-re feljöjjön!

Közelebb azonban már nem jutott. Peresztegi mester jó cseréivel betömte a lékeket, Toroman minden triplakísérletét elfuserálta, Bencze feljavult – palánkos büntetői láttán elnézően mosolygott az ember –, s ezzel életben maradt az alapszakasz negyedik helyezettje.