Egy kiállítás margójára
Repül a, repül a …szék!
A Pécs–Szolnok negyeddöntő első meccsének 27. percében nem mindennapi jelenet játszódott le a parketten. Sztojan Ivkovics, a baranyai csapat szakmai igazgatója olyannyia felhergelte (?) magát egy játékvezetői ítéleten, hogy nem érte be a megszokott reklamálással, hanem dühében felkapott egy kispad mögötti széket, meglóbálta, majd a pálya közepére hajította. A szakember azonnal két technikai hibát kapott, így el kellett hagynia a kispadot. A pécsi közönség tüntetett, Völgyi Péter edző pedig átvette az irányítást („Gyorsan megnéztem, hány személyi hibájuk van a kulcsjátékosoknak, felmértem, hányszor kérhetek még időt, és összpontosításra ösztökéltem a fiúkat, akik a közjáték miatt teljesen felélénkültek” – emlékezett vissza a fiatal
tréner), és győzelemre vezette a PVSK-t. Eközben Ivkovics büntetésben álldogált a terem sarkában, s fogvicsorgatva, immár tehetetlenül nézte együttese feltámadását. A vehemens szakmai igazgató dupla vagy semmit játszott („Ha nem nyerünk, természetesen mindenki az én nyakamba varrta volna a vereséget” – vélte utólag), hiszen az incidens következtében a szolnokiaknak már a vezetőjét és legjobbját, a kipontozódott Bojan Lapovot is nélkülöző gárdát kellett volna legyőzniük. Nem sikerült. A „kierőszakolt” kiállítás kirángatta a pécsieket addigi ritmusukból, a hazai kosarasok felpörögtek, a szurkolók „csak azért is” hangulatban kezdtek el drukkolni, az Olaj játékosai pedig mintha elhitték volna, innen már a baranyaiaknak nincs viszszaút. Volt.
„Valamit tennem kellett. Szinte kértem a technikait, de közben nem sértettem meg senkit, ám addig reklamáltam, amíg megkaptam mindkettőt. Ezután a csapat tudta, hogy kinek szól az egész, s hogy az ő érdekükben tettem. Ha nem bíztam volna bennük, akkor nem csináltam volna ezt. Most én jöttem ki jobban a dologból, viszont lehetett volna másképpen is. Nagy taktikai harc volt, de végül a játékosok döntöttek” – így Ivkovics.
S hogy mit szólt mindehhez a bajnok edzője? Egy nappal a találkozó után, hideg fejjel (a tiszaligeti majálisozás és dodzsemezés is segített letisztítani a szolnoki vezér gondolatait) már bánja, hogy ő maga nem „provokálta ki” második technikaiját.
„Ivkovics show-ját követően néhány perc alatt nyolc egy volt az elkövetett faultok száma, mondanom sem kell, a mi javunkra… Amikor Sztojant leküldték, megfordult a fejemben, én is összehozok magamnak egy kiállítást, és akkor talán ritkán fordulhat elő, hogy a játékvezetők a kétes szituációkban számunkra kedvezőtlenül ítéljenek.
Nemtettem meg, s aztán már nem voltunk képesek azt játszani, amit előtte. Persze eszemben sincs a bírókra fogni a vereséget.”
A kosárlabdában íratlan „szabály”, hogy amikor az egyik fél trénere kikényszeríti a technikait, hogy kifejezze elégedetlenségét a bírói döntésekkel szemben, a játékvezetők kicsit megértőbben fújnak, és a kétes esetekben akaratlanul is a korábban már többször sújtott gárdát segítik.
A tanulságot sokan levonták: egy modern edző eszköztárában szerepelnie kell, hogy adott esetben a saját maga ellen kivívott ítélet is előmozdíthatja, hogy felrázza a játékosokat, a közönséget, s kizökkentse az ellenfelet a ritmusából.
