A ragyogó tavaszi napsütésben (20 fok) sütkérező Bukarestben napok óta bolondokháza van a közelgő NATO-csúcstalálkozó előkészületei miatt, és az amúgy is zsúfolt, nehezen járható városban az útlezárások kilométeres dugókat okoznak. Ez a magyar válogatottat is feltartotta pénteken, mert a szállodájától csak néhány percnyi buszozásra fekvő, szebb napokat látott (gorombábban fogalmazva: erősen lelakott) Kunst Germanescu-csarnokig csak araszolva, 30-40 perc alatt lehetett elvergődni.
„Lényegesen jobb esélyünk lett volna Pekingre, ha a bukaresti csoportban maradnak a horvátok és az elefántcsontpartiak, hiszen ők gyengébbek, mint a magyarok és a japánok – vélekedett a mérkőzés előtt a készséges Zenon Lakomy lengyel szövetségi kapitány. – A nemzetközi szövetség eljárását, vagyis a módosításokat, majd azok visszavonását nem is tudom illedelmesen jellemezni, hiszen disznóság volt, amit a tekintélyéből sokat vesztő IHF a női selejtező csapataival művelt…”
Görbicz Anita fekete szalaggal a karján lépett pályára, elhunyt nagymamáját gyászolta. Nagy iramban, de sok hibával kezdtek a csapatok, és a védekezésre nem igazán figyeltek. Bátran és eredményesen vállalkozott Hornyák Ágnes és Tóth Tímea, aki távolról is pontosan és erősen lőtt. Görbicz külön őrt kapott, de Tóth ontotta a gólokat és a játékot is szervezte. Védekezésben mozgékony hatos falat alkalmazott a magyar együttes, s nagyon fontos volt, hogy 7–7-nél Pálinger Katalin hetest védett.
A lengyeleknél Karolina Kudlacz okozott sok gondot védőinknek és Pálingernek, aki pedig kiemelkedő formában védett. A fordulatos csatában Magdalena Chemicz is hárított néhány ziccert, ám Hornyák és Szamoránsky Piroska betöréseivel szemben tehetetlen volt. Nagyon szívósan tartotta magát a lengyel együttes, amely főleg Görbicz kikapcsolására törekedett. A jobbátlövő helyén Szűcs Gabriella is feltűnt, védekezésben pedig váltott csapatunk, s Görbicz zavarót játszott. Amikor ez nem vált be, csapatunk visszaállt a hatos védőfalra.
Újra és újra jókor jöttek Pálinger bravúrjai, valamint Görbicz, Vérten Orsolya és Szamoránsky góljai is kellettek, hogy tartsa magát együttesünk. Remek napot fogott ki Kudlacz, aki azonban egymaga nem tudott csodát tenni. A lengyelek a végén összeomlottak, és a hajrá 33–28-as magyar vezetéssel kezdődött. Zenon Lakomy mester kapust cserélt, de játékosainak már nem maradt esélyük a fordításra. Szűcs gólja után (37–29) pedig már a gólkülönbség is kezdett hízelgően alakulni, s a továbbjutás szempontjából – az esetleges körbeverésnél – ennek is lehet jelentősége.Szombaton sorsdöntő mérkőzés vár a magyarokra a vb-4. románok ellen. A győztes hatalmas lépést tesz Peking felé. A tavalyi vb-n már 14–8-ra vezettek a pokolian erőszakos, villámgyors és a játékról mindent tudó, rutinos románok, de remek második félidei játékával fordított, és nyert Magyarország (34–31).