Kínos ez az egyoldalúság

35 másodperc.

Nagyjából ennyi ideig gondolhatta bárki komolyan – persze ez nem jelenti azt, hogy valóban akadt ilyen szemlélő a fehérvári jégcsarnokban – hogy a hokibajnoki döntő harmadik meccse legalább valamivel szorosabb lesz, mint az első kettő. 35 másodperc.

Pontosan ennyi idő telt el a HC Csíkszereda vezető gólja és az Alba Volán egyenlítő találata között, azaz alig több mint fél percig vezetett az erdélyi csapat a finálé eddigi háromszor hatvan, összességében száznyolcvan perce alatt.

Nos, nagyjából ennyire izgalmas a mostani bajnoki döntő, s bár külön misét megérne, miért is van ez így, most maradjunk annyiban: a „feszültségtelenségről” mindent elárul, hogy idősebb Ocskay Gábor, aki, mondjuk, a három évvel ezelőtti finálé bármelyik meccsének kezdete előtt fél órával idegességében az egyik cigit gyújtotta a másik után, most a büfé előtt kedélyesen mosolyogva beszélgetett, s legfeljebb akkor húzta össze a szemöldökét, amikor az került szóba, őszre miként lehet majd összeszedni az osztrák ligában való szerepléshez szükséges nagyon sok ezer eurót.

35 másodperc.

Ennyi idő kellett ahhoz, hogy Petres Tivadar góljára válaszoljon Sofron István – amúgy mindkettő jókora potya volt –, s ettől kezdve nem volt megállás. A szurkolók még csak-csak lelkesedtek, amikor Palkovics Krisztián megszerezte a vezetést, ám a Volán-gólok számának növekedésével párhuzamosan mind visszafogottabb volt a „hangrobbanás”, de azért az ünneplés teljesen így sem maradt el…

Pedig a második harmadtól már voltak olyan időszakai a meccsnek, amikor a jégen látottaknál még egy kiadós edzés is hasznosabbnak tűnt volna, anynyira „felborult” a pálya, hogy az már-már kínos volt. Persze ettől még a drukkerek jól érezték magukat – naná, hogy mindenki szereti látni, amikor az övéi ennyivel jobbak… –, de hát ettől még – lássuk be – a semleges hokirajongónak érdektelenné vált a finálé. Bár gyaníthatóan Kovács Csabát ez a legkevésbé sem érdekelte, hiszen amellett, hogy szórt egy triplát, még a 24. születésnapja is kedden volt, így aztán neki egészen biztosan emlékezetes marad ez az este. Na jó, ne legyünk igazságtalanok, hiszen emellett még az is eseményszámba ment, hogy az első szünet végén új, a korábbinál jobban elütő, „televízióbarát” mezben jöttek ki a felek – micsoda változás… –, meg hogy a vendégek ugyanekkor, az első húsz percben öt gólt kapó Patrik Polc helyett Fülöp Róbertet küldték a kapuba, hogy legalább valamelyest megóvják az önbecsülését.

35 másodperc.

A lefújás után körülbelül ennyi idő alatt tűntek el a csapatok a jégről: a csíkszeredaiak érhető módon nem voltak büszkék erre a produkcióra, de a fehérváriak sem hagyták agyonünnepelni magukat.

Egy 9–1-es győzelem után… Na, ez utóbbi tökéletesen jellemzi ezt az estét.