A döntő második mérkőzésén szerzett négy gólpassza után azt mondta, inkább szerez minden alkalommal egy-két pontot, mint ötmeccsenként sokat. A döntő második mérkőzésén szerzett négy gólpassza után azt mondta, inkább szerez minden alkalommal egy-két pontot, mint ötmeccsenként sokat.
Tény, majdnem minden összejött vasárnap és kedden is, és jobb is egy meccsen sok pontot termelni…
Mostanság mindig akad valaki a Volán játékosai között, aki megszórja magát. Mitől van ez?
Őszintén nem tudom, talán szerencse kérdése. Persze a jó eredményhez kell az is, hogy alázatosak legyünk, amivel a mi esetünkben szerintem nincs probléma. Ráadásul a második sor, amiben Sam Ftorek és Majoross Gergely a társam, nagyon elkapta a fonalat legutóbb, jól működik ez a trió. Ehhez jön még, hogy egyre inkább megmutatkozik fizikai és mentális fölényünk, amivel felvértezett bennünket az osztrák bajnokság és Ted Sator.
Mi történt a jobb vállával? Kezet is ballal fogtunk.
A mérkőzés vége felé egy ütközésnél húzódott meg, igencsak fáj.
Néhány csapattársa azt mondta, nem tetszett nekik a HC Csíkszereda hozzáállása.
Nekem sem. Az az igazság, hogy nem vagyok meggyőződve arról, hogy ha esetleg a Miskolc lett volna az ellenfelünk most, akkor ők nem harcoltak volna sokkal jobban – szerintem a korongot is kettéharapták volna ellenünk. Ám végső soron nem velük kell foglalkoznunk, hanem saját magunkkal, hiszen a cél, hogy a lehető leghamarabb, azaz már csütörtökön megszerezzük a bajnoki címet. Ehhez, remélem, hozzá tudok járulni úgy, hogy legközelebb már sok gólt és gólpasszt is jegyzek.
Azért a mostani alkalom elég különleges volt, hiszen a 24. születésnapján jutott el a mesterhármasig.
Azt hiszem, két éve már játszottam a szülinapomon, és akkor sem ment rosszul, úgy emlékszem, két gólt szereztem. Ha minden így folytatódik, a harmincadik születésnapomon igazán jó passzban leszek…
