Van valami családias báj a rájátszásban. Csak úgy sorjáznak a meccsek egymás után, az ember néha azzal sincs tisztában, éppen melyik város vendége, csak annyi biztos: este mérkőzés lesz, s ugyanazokkal találkozik majd, mint annak előtte. A Vákár Lajos Műjégpálya tőszomszédságában lévő szállodában is napról napra fásultabb arcok tűnnek fel. Az étteremben is ismer mindenki mindenkit: az egyik sarokban a HC Csíkszereda emberei tanyáznak, a másikban az Alba Volán tagjai, a harmadikban pedig a bírótrió, alkalomadtán kiegészülve egy-egy vendéggel.
Ez a nagy család éli életét összezárva nap nap után, hogy aztán a csarnokba érve elpárologjon a kedélyesség. Pedig vasárnap délelőtt igazán nagy volt a harmónia: a jégpályán ugyanis rövid pályás gyorskorcsolyaversenyt rendeztek, azaz mindenki azon elmélkedett, miképpen töltse el a kezdésig hátralévő időt. A játékosok voltak a legnagyobb gondban, mert jeges tréningről, ugye, szó sem lehetett, a száraz edzés meg hagyott szabadon energiákat az ebéd előtt is. A két vezérkar leleményesebb volt, a HC tulajdonosa, Kurkó János a gyorskoriversenyre sietett fotózni a győzteseket, míg Kalamár Sándor elnök a hallban olvasgatta a reggeli lapokat. Átellenben idősebb Ocskay Gábor, a Volán szakosztály-igazgatója, s néhány alkalmi játszótársa kártyázással csapta agyon az időt, mire befutott az egyébként pakliimádó fehérvári tréner, Ted Sator, aki egy mosoly kíséretében nagy legyintéssel nyugtázta, hogy lemaradt a partiról.
Késésben volt a Volán is a mérkőzés elején. Ha azt mondjuk, hogy a címvédő az első harmadban rosszabbul játszott, mint két nappal korábban, nem mondtunk semmit. A döntő első felvonása után méltatlankodó Ted Sator megkeverte a kártyákat, igencsak újszerű sorokat kreálva, ami kezdetben egyáltalán nem segített.
Guntis Galvins találata annál inkább, a lett gólja ugyanis a lehető legjobbkor született az Alba szempontjából, s innentől kezdve nem is volt megállás. A végül négy gólig jutó Sam Ftorek is aktivizálta magát: előnyből bebombázott gólja például kifejezetten szép volt, s a meccs már a második szünet előtt a kiütés felé haladt – még úgy is, hogy Horváth András emelését elnézte Viktor Trilar játékvezető (pontosabban hallgatott a rossz döntéséhez igen kitartóan ragaszkodó gólbíróra), az idényben sokadszor fosztva meg góltól a fehérvári „ördögöket”. A vége pedig színtiszta lőgyakorlat lett, azaz a HC Csíkszereda nem tudta teljesíteni szerény célját, azaz egyetlen mérkőzés megnyerését, s most már nincs is nagy valószínűsége annak, hogy sikerül neki…