Nyerőember lett a kispadról

Hogy milyen ajándékot kapott szombaton a szeretteitől Böőr Zoltán, arról nincsenek információink, ám nem kérdéses: a 21-szeres válogatott labdarúgó emlékezetessé tette a névnapját. Az ETO középpályása félidőben lépett pályára a Tatabánya ellen (csapata ekkor 1–0-ra vezetett), és negyedórára sem volt szüksége ahhoz, hogy két gólt szerezve végképp eldöntse a három pont sorsát. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a futballista ezt megelőzően a bajnoki címvédő DVSC ellen is eredményes volt, a tavaszi idény első fordulójában pedig gólpasszal járult a Nyíregyháza legyőzéséhez, akkor elmondható, nagy szerepe van a győriek remeklésében.

Pedig Böőr Zoltán nem csinál titkot abból: decemberben még az is megfordult a fejében, hogy befejezi a futballt. Családja azonban akkor is tartotta benne a lelket, amikor egyik sérülése követte a másikat, és egyre inkább bebizonyosodik: nem volt hiábavaló a kitartása.

Szombaton a kedvenc étele, töltött káposzta volt a vacsora?

Nem, de vasárnap hazautaztam Debrecenbe, és a nagymamám azzal várt – felelte Böőr Zoltán. – Tejföl, puha kenyér, minden az asztalon volt, ami ehhez a nagyszerű ételhez szükséges. A nagyi aztán tudja, mit szeretek.

Árulja el: mi a titka? Mindhárom tavaszi meccset a kispadon kezdte, mégis három góllal és egy gólpasszal tudta segíteni csapatát.

Nem hiszem, hogy lenne titok. Hónapokig sérült voltam, ki vagyok éhezve a játékra, szükségem van a sikerre, a szeretetre. Mindhárom tavaszi fordulóban vezettünk már, amikor pályára léptem, ez megkönnyítette a dolgom, felszabadultan futballozhattam. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy kifejezetten támadóként számított rám Egervári Sándor, és kevesebbet kellett a védekezéssel törődnöm.

Amikor a Loki ellen eredményes volt, azt mondta, pályafutása során annak a gólnak örült a legkevésbé. A Tatabánya ellen szerzett találatai mit jelentenek önnek?

Hihetetlenül boldog vagyok, hogy ennyi szenvedés után ilyen meccset tudok játszani. Korábban egyetlen idegenbeli találkozón sem tudtam duplázni, ráadásul közel jártam ahhoz, hogy három góllal zárjam a második félidőt.

Úgy tudom, Egervári Sándorral korábban megbeszélte: azért, hogy ne sérüljön meg ismét, márciusban legfeljebb harminc percet futballozik mérkőzésenként. A Tatabánya ellen egy félidőt töltött a pályán…

Az első játékrész vége felé azt kérdezte tőlem Egervári Sándor, menne-e egy félidő, én pedig azt feleltem, igen. Úgy volt, hogy a középpályára szállok be, végül csatárt játszottam, és ez jó döntésnek bizonyult.

Mit gondol, mikor lesz ott az ETO kezdő tizenegyében?

Ezt nehéz lenne megmondani. Egyetértettem a mesterrel, amikor azt mondta, harminc perceket játsszak, szombaton pedig lehetett látni, már negyvenötöt is bírok. Persze az sem mindegy, rangadón vagy pedig viszonylag könnyebb mérkőzésen kapok lehetőséget. A célom az, hogy tartósan kilencven perceket töltsek a pályán, de tudom, semmit sem szabad siettetni.