Nem tehetség – klasszis

Akinek korábban kétsége lett volna afelől, hogy Sergio Agüero immár nem a jövő reménysége, hanem egyike a világ legjobb labdarúgóinak, szombaton megbizonyosodhatott a fiatal csillag páratlan képességeiről. A „Kun” becenévre hallgató játékos teljesítménye nemcsak azért érdemelte ki a hétvége legjobbja címet, mert csapata mind a négy találatából oroszlánrészt vállalt, hanem azért is, mert ezt a Barcelona ellen tette.

A 19 éves támadó klasszishoz méltóan viselte, hogy Ronaldinho ollózó mozdulattal mattolta a piros-fehérek védelmét, és nyolc perccel később Carles Puyol hathatós segítségével – a védő beleért Agüero lövésébe, amely így a jobb alsó sarok helyett a léc alá szállt, és becsapta Víctor Valdés kapust – egyenlített. A vendég katalánok ekkor még nem sejtették, hogy az argentin csatár nem tiszteli a hagyományokat, vagyis nem tudja, hogy az első gól megszerzése után a Barca még nem kapott ki az idei szezonban. Erre legutóbb csaknem egy évvel a Vicente Calderónban vívott mérkőzés előtt volt példa, az előző bajnokság 25. játéknapján a Sevilla fordított vesztes állásból (1–2), szintén Ronaldinho találata után.

„Kun” a szünet előtt Maxi Rodríguezt ugratta ki remek ütemben, aki vezetéshez juttatta a házigazdákat, majd maga lépett ki a védők között, rákényszerítve a gyenge napot kifogó Puyolt, hogy megelőzendő egy újabb gólt ellökje őt a tizenhatoson belül. Bár a büntetőt Diego Forlán váltotta gólra, Agüero néhány perccel később ismét bizonyította, a sorozatok legfeljebb arra valók, hogy megszakítsák őket. A Barcelona ugyanis azóta nem kapott háromnál több gólt a Primera Divisiónban, hogy a Real Madrid 2005 áprilisában 4–2-re elintézte Frank Rijkaard legénységét, most viszont Puyolt és Gianluca Zambrottát is állva hagyta az argentin csatár, és 17 méterről kilőtte a bal alsó sarkot, negyedszer is túljárva Valdés eszén.

„Gyerekként ilyen meccsekről álmodik az ember. Argentínában a televízión keresztül figyeltem ezeket az összecsapásokat, és arra gondoltam, bárcsak egyszer én is pályára léphetnék egy Barcelonához hasonló sztárcsapat ellen – fogalmazott a támadó. – Most valóra vált az álmom, ráadásul úgy érzem, ez volt életem eddigi legjobb meccse. Sohasem felejtem el ezt az éjszakát.”

Agüero a közönség kedvenceként igazolt át Argentínából, és az Independiente után az „Atletinél” is hamar bizonyította tehetségét. 2006 nyarán érkezett Madridba, néhány hét után a kezdő tizenegy biztos tagjává vált, ebben az idényben ráadásul a házi góllövőlistát is biztosan vezeti, 11 gólnál jár a bajnokságban, míg az UEFAkupában hatszor, a Király-kupában kétszer volt eredményes.