Vázquez páratlan csatában győzött

A szakma minden idők egyik legnagyszerűbb trilógiájának tartja a két mexikói harmadik összecsapásával lezáruló (?) sorozatot. Tavalyi mérlegük 1–1re állt, a történet harmadik, befejező részét a lehető legkisebb különbséggel nyerte meg Israel Vázquez (43–4–0, 32 K. O) a kihívó Rafael Márquez (37–5–0, 33 K. O.) ellen. Két pontozó 114:111 és 113:112 arányban a 30 éves címvédőnek adta a meccset, míg egynél a 32 esztendős vesztes bizonyult jobbnak (114:111).

A két bunyós hihetetlen elánnal vetette magát a küzdelembe, csak úgy záporoztak a nagyobbnál nagyobb pofonok, s a negyedik menetben Márquez leütötte Vázquezt, aki bajban volt, de aztán lábra kapott. A döntő fordulat a 10. menetben következett be, amikor Pat Russel mérkőzésvezető mély ütésért megintette Márquezt. Ám még ez a pontlevonás sem bizonyult volna végzetesnek, ha a 12. menetben nem számol a kihívóra. Igaz, a címvédőnek csak az lehetett a taktikája, hogy kiüti Márquezt, mert a pontozóknál ellenfele állt jobban. Az utolsó menetet mindhárom ítésznél 10:8-ra Vázquez nyerte meg, aki így lenyűgöző hajrájával megvédte világbajnoki címét. A tömeg állva tombolta végig az utolsó menetet, senki sem tudta, ki nyerte meg a páratlan összecsapást.

„Néhány ütése eltalált, de nem tudott lelassítani – mondta a győztes a találkozó után. – Márquez már a mérkőzés elejétől szórta a mély ütéseket, s az is zavart, hogy a negyedik menettől sérült jobb szememmel alig láttam. Végig hittem magamban, egy pillanatra sem inogtam meg, hogy én maradok a bajnok.”

Márquez és tábora vitatta az ellenfél győzelmének jogosságát: „Úgy éreztem, én győztem.

Még akkor is, ha Vázquez az összecsapás végére agresszívebb lett.”

Végezetül, amikor a bunyósok bejelentették, hogy negyedszer is megmérkőznének egymással, a felállva tapsoló nézők szinte eksztázisba estek.