Kín és kínlódás a pályán

Ezek szörnyű pillanatok. Rosszul érkezik a védő, vagy gyatra a talaj, elég egy szerencsétlen mozdulat, egy rossz lépés, és megtörténik a baj. A játékos eltorzult arccal fekszik a földön, és mindenki azt figyeli: mi lesz vele? Folytathatja-e a meccset, és ha nem, a következő kérdés nem is lehet más: vajon mikor térhet vissza a pályára? Futballozhat-e még valaha?

Az első válasz többnyire bizonytalan, a második viszont többnyire igen. Többnyire, hiszen sajnos valóban előfordul, hogy a sérülés véget vet a labdarúgó pályafutásának, ám a többség visszatérhet, ki hosszabb, ki rövidebb kihagyás után. A sportorvoslás, a rehabilitáció mai fejlettségét nézve tényleg az számít kivételnek, aki soha többé nem futballozhat, még olyanok is folytathatják pályafutásukat, akikről a közvélemény és talán a szakma is lemondott. Érthetően, hiszen akit éveken keresztül a partvonalon túlra kényszerít egy sérülés, nehezen hiteti már el, hogy egészséges, képes magas szintű teljesítményre – és a bökkennő éppen itt, ezen a ponton van.

Napjaink egyik slágertémája Lisztes Krisztián visszatérése, egész pontosan hazai visszatérése a Ferencvároshoz.

A 49-szeres válogatott középpályás 2004-ben szenvedett térdszalagszakadást, soha el nem felejthető kép, amikor csapata, a német Werder Bremen megnyerte a bajnokságot, Lisztes Krisztián combtőig begipszelve, mankókon bicegve ünnepelt társaival a pályán. Egy év múlva lépett ismét pályára, majd a Borussia Mönchengladbachhoz igazolt, de öt meccs után kiderült, mégsem gyógyult meg teljesen. Újabb műtét következett, a legutóbbi nyarat a Hajduk Splitnél töltötte, az ősszel a Ferencvárossal edzett, kedden ide írt alá szerződést, és a tavasz egyik legérdekesebb kérdése lesz, mire lehet képes a négyéves kálvária után.

A tapasztalatok nem túl biztatóak.

Ha visszamegyünk az időben, a halhatatlan klasszis, Orth György példája juthat elsőként eszünkbe. Az MTK legendás csatára – szobra ott áll a Hungária körúti pálya kapuja mögött – 1919 és 1921 között háromszor szerzett gólkirályi címet, korának legfényesebb csillaga volt, egészen 1925. szeptember 8-ig. Bécsben játszott csapata barátságos mérkőzést az Amateure ellen, és az osztrák Tandler durva belépője után rendkívül súlyos sérülést szenvedett: térde teljesen kifordult. Volt ott minden: ínszalagszakadás, tokszalagszakadás és teljes deformálódás. Egy évet vett igénybe a gyógyulása, és visszatért ugyan, de meg sem közelítette régi önmagát. Ez vetett véget az MTK aranykorszakának, Orth György nélkül a klub nem volt képes megszerezni sorrendben tizedik bajnoki címét, ő pedig még levezetett a Budai 11-ben és a Bocskaiban, de korán befejezte pályafutását, hogy igen sikeres edzői karriert építsen fel külföldön.