„Gyerünk, Misi! Csináld meg, Misike!” És Misike megcsinálta.
Az előbbi óhaj az Irán elleni válogatott összecsapás hetedik, mindent eldöntő mérkőzése előtt hangzott el majd minden jelenlévő csapattárs, edző és szurkoló szájából. Szóval Misike megcsinálta. Pedig nem volt egyszerű dolga, rutinja azonban ezúttal is kisegítette. Az iráni Maszud Hasemzadehnek mindenképpen pontot kellett volna szereznie Deák Bárdos ellen a második menetben, s bár megemelte a magyar nehézsúlyú birkózót, eldobnia nem sikerült. „Három,
kettő, egy” – számolt vissza mindenki a csarnokban, de nulla helyett csak egy hatalmas üvöltést (illetve a csarnokban jelenlévő számos tinilánynak köszönhetően inkább visítást) lehetett hallani. Magyarország a döntőbe jutott a szombathelyi csapat-világbajnokságon!
Pedig a kétszeres junior Európa-bajnok Módos Péter még – hiába láthatóan képzettebb és komplexebb birkózó, mint a rivális Lindsay Durlacher – megszenvedett a viadal nyitó mérkőzésén, de ha a vártnál nehezebben is, hozta az Egyesült Államok elleni összecsapás első párharcát a magyar csapat, amint a következő hármat is.
Módos győzelme hatalmas lökést adott az utána birkózóknak: a negyedik párban szőnyegre lépő Bácsi Péter már a mérkőzés megnyeréséért „adogathatott”. Szávay Ágnes mostanában bemutatott halovány teljesítményét látva jó érzés leírni: a magyar sportoló „beütötte a meccslabdát”, s nem is akárhogy – tusgyőzelmet aratott. Hetvennégy kiló fölött nem nyertünk mérkőzést, ám ez már senkit sem érdekelt.
Az amerikaiak elleni párharcot a „kicsik”, az irániak ellenit a „nagyok” hozták. Az első két meccs után 0:2 volt. Lőrincz Tamás ekkor begyűjtötte saját maga és a válogatott számára a győzelmet, de még mindig hiányzott a bravúr a mieinktől. Az Egyesült Államok ellen gyengén teljesítő Kiss Balázs helyett Németh Iván kapott lehetőséget kilencvenhat kilóban, a húzás pedig bejött, Németh győzelme után 3:3 volt az állás, és Deák Bárdos lépett a szőnyegre. A végeredmény ismert.
