Vezért keres a Sopron
Ez a csapat nem a tavalyi csapat. Ez a megállapítás több soproni szurkoló szájából is elhangzott a Bourges elleni kiábrándító vereséget követően múlt héten pénteken. A csalódott drukkerek elsősorban mégsem a kiesés miatt voltak elkeseredve, hanem a 2007-es bajnok és kupagyőztes együttes néhol lélektelennek tűnő, beletörődöttséget sugalló játéka okán. Mert az vitathatatlan, hogy már az első meccs előtt is a franciák számítottak a párharc esélyeseinek, ám az a könnyedség, amellyel végül a Bourges összesítésben 42 ponttal jobbnak bizonyult, megdöbbentő volt. A vereséget a játékosok, a vezetők és a drukkerek egyaránt arculcsapásként élték meg. A soproni együttes a két találkozón többször került olyan hullámvölgybe, amely során percekig nem tudott kosarat szerezni, és tetézve a bajt, ezen periódusokban szétesett a védekezése is. Ennek okait természetesen maguk az érintettek is lázasan kutatják, elismerve azt, amit az éles szemű kívülállók is észrevételeztek: a csapatnak jelenleg nincs vezéregyénisége.
„Nem jó a hangulat, de egy kiesés sosem jár jókedvvel – engedett bepillantást az öltözői légkörbe Székely Norbert, a Sopron edzője. – Profi játékosokkal dolgozom, akiknek a kudarcot is pozitívan kell megélniük, le kell vonni a tanulságokat, és túllépni a kiesés okozta sokkon. Az euroligás meccseink is rávilágítottak arra, hogy az idén nem vagyunk olyan erősek a palánkok alatt, mint az előző szezonban, amikor Ivana Matovics és Cserny Réka még a csapatunkban játszott. A Bourges jobb együttes, de ami miatt a szurkolók és mi magunk is csalódottak vagyunk, inkább az, hogy a bennünk rejlő lehetőségeket nem tudtuk maximálisan kihasználni, s kétszer nagyon kikaptunk.
Székely Norbert is osztja azok véleményét, akik szerint a jelenlegi együttesnek hiába van több klasszisa is, valamilyen oknál fogva egyikőjük sem tud vezéregyéniséggé válni.
„Fontos lenne, hogy legyen valaki, aki nem a statisztikai mutatókban, hanem szellemileg, fizikailag és mentálisan is a csapat élére áll, s lendíteni tud az együttesen, amikor kritikus játékhelyzetek adódnak. A keretben most is vannak erre a szerepre alkalmas játékosok, ám eddig egyikőjük sem vált vezéregyéniséggé. Ebben természetesen én is ludas vagyok, s a jövőben azon leszünk, hogy ha kell, akkor mesterségesen megtaláljuk a vezérünket. Csapatom kedves emberekből áll, talán a jó értelemben vett csibészség hiányzik néhány játékosomból. Az európai kalandnak vége, de hazai vonalon is várnak ránk feladatok, a bajnokságban és a kupában is a végső győzelemre törünk, vagyis a kudarc ellenére sem változtak meg a célkitűzéseink, folytatjuk a dzsungelharcot.”
