A nagy álmok kora

Dzsudzsák Balázs alig egy hónap leforgása alatt meseszerű tettet vitt véghez.

Mi pedig oly rég vártunk már valami hasonlóra. Végre nem kifogásokat kell írnunk egy külföldre szerződő honfitársunkról; hogy nem szereti az edzője, áldozatává vált a rotációs rendszernek, a bal helyett a jobb oldalon játszatják – vagy csak egyszerűen nem vált be.

Éppen ellenkezőleg!

Nem csoda, hogy idehaza legszívesebben mindenki a keblére ölelné Dzsudzsák Balázst, mondván: ő a miénk. Csak nehogy úgy szorítsuk magunkhoz, hogy közben megfullad. Hiszen a pályán is látszik, neki levegő kell, terület, amelyet bejátszhat. Méghozzá remekül.

Felesleges volt félteni a nagy kihívástól

Emlékezzünk: még a fejünkben éreztük a szilveszteri pezsgő bódító hatását, amikor érkezett az ukáz Hollandiából, hogy nem várnak a strandszezonig, az ősszel megvásárolt Dzsudzsák Balázs azonnal kell a PSV-nek.

„Korai még neki” – mondták a szkeptikusok a némiképp váratlanul jött (ki)hívás kapcsán. A PSV ugyebár eladta dán válogatottját, Kenneth Perezt a nagy rivális Ajaxnak (most már kijelenthető: nem bánta meg tettét), így kellett a pótlás.

Másképp fogalmazva: felszabadult egy hely a keretben.

„Edződjön csak a srác” – hangoztatták a derűlátó szurkolók, ám azt maguk sem gondolták, hogy Sef Vergoossen szakvezető nem a kispad melegítésére rendelte Eindhovenbe a magyar labdarúgót. A hétszeres válogatott támadó középpályás körül egy csapásra felgyorsultak az események, hiszen alig hat nap kinttartózkodás és öt tréning után határozott a szakmai stáb: a Feyenoord elleni szuperrangadón Dzsudzsák Balázsnak a kezdőcsapatban a helye.

Már nem egy edző bukott bele ilyen húzásba.

Felelőtlenség?

Merészség?

Hazardírozás?

Mindez így együtt. Jól tudtuk ugyanis, hogy a magyar labdarúgó (és edzője) ugyanannyit veszíthet ezzel, mint amennyit nyerhet: elképzelhetetlenül sokat. Magyar szurkolók tömege szegezte hát tekintetét a debütáláskor a televízió képernyőjére, s azt vizslatta: mi van Balázs arcára írva a játékoskijáróból kifelé jövet. Félelem vagy magabiztosság? Mindkettő és tán egyik sem. A mérkőzés első negyedórájában az óvatoskodóknak lett igazuk: megilletődötten játszott a fiatal labdarúgó. Képtelen volt meglépni Serginho Greene mellett. Mígnem végre egyszer átverte a hazaiak bekkjét, s „beindult a verkli”: egyre többször vette ki részét a támadásokból és a védekezésből egyaránt. Két nagy helyzete jelezte: az 1–0-s győzelmet legalább egy góllal megtoldhatta volna – de ne legyünk telhetetlenek.

Sohasem fáradt úgy el, mint a holland bajnokin

„Ennél szebb bemutatkozást álmomban sem képzeltem” – mondta Dzsudzsák Balázs a nagy meccs lefújása után. Az öröm szavai voltak ezek, no meg a fáradtságé, hiszen azt is megjegyezte: életében nem fáradt el még ennyire. Idehaza nem ehhez szokott. De ez legalább jóleső fáradtság volt. Csak az a fránya gól hibádzott. Ám alig egy hét elteltével jött az is: a Venlo elleni bajnoki 12. percében. Apró szépséghiba, hogy egyenlítő találata egy pontot ért „csupán” bajnokaspiráns csapatának. „Azt vártam, hogy győztes találkozón leszek először eredményes a PSV játékosaként.

Sajnos nem jött össze…” – morgott aztán Dzsudzsák Balázs.

Engedtessék meg annyi intelem számára: ne legyen telhetetlen. Hiszen kimondhattuk, leírhattuk: a magyar játékossal egyszerűen képtelen kikapni a PSV.

Három nappal később máris következett az újabb erőpróba: 3–1-es diadal a Sparta Rotterdam ellen, majd újabb három nap elteltével megint magyar találatot könyvelhettek el az Eredivisie krónikásai: Dzsudzsák Balázs az Excelsior ellen (2–1) már a hetedik percben betalált. Igaz, a győzelmet csak az utolsó pillanatokban sikerült kicsikarniuk az eindhovenieknek, de megint elmondhattuk, leírhattuk: Dzsudzsákkal nyert a PSV – s a mondat bármely értelmezésben igaz.

A nézők már kedvelik sistergős bombáit

A habot a tortán az ekkor már mindenki „Dzsudzsijának” az Ajax ellen szerzett gólja jelentette. Január utolsó előtti napján elért amszterdami győzelem után azt sem túlzás állítani, mármár zsebben a holland bajnoki cím.

Ennyire azonban ne szaladjunk előre! Dzsudzsák Balázs megérdemelten lett az esztendő első hónapjának sportolója. Bár az AZ elleni bajnokit (2–0) február 2-án, épp a futballista névnapja előtt egy nappal rendezték, a kronológia akkor lesz teljes, ha megemlítjük: ezen az összecsapáson sistergős (a lécről lepattanó) gólpasszt adott a tehetség.

Megajándékozta társát, Danko Lazovicsot és persze önmagát is.

No meg a szurkolókat.