Kevés volt a vb-bronz

Ez lesz az utolsó fél éve a csapatnál, s úgy tartják: búcsúzni csak szépen szabad. Gondolom, nem bánná, ha bajnoki címmel a zsebében köszönhetne el a bajor együttestől. De lehet-e aranyérmes a Bayern, amely állítólag kimagaslik a mezőnyből, az ősszel mégsem tudott több pontot gyűjteni a Werdernél?Ez lesz az utolsó fél éve a csapatnál, s úgy tartják: búcsúzni csak szépen szabad. Gondolom, nem bánná, ha bajnoki címmel a zsebében köszönhetne el a bajor együttestől. De lehet-e aranyérmes a Bayern, amely állítólag kimagaslik a mezőnyből, az ősszel mégsem tudott több pontot gyűjteni a Werdernél?

Miket nem kérdez… – csattant fel Sepp Maier. – Persze hogy bajnokok leszünk! Nekünk van a legjobb csapatunk, olyan világsztárok erősítik a keretünket, mint Franck Ribéry vagy Luca Toni. Kell ennél több?

Mondjuk a kupa a bajnoki salátástál mellé…

Vegye ezt is elintézettnek!

És az UEFA-kupa?

Megfogott. A szurkolók és a sajtó is esélyesnek kiáltott ki bennünket, de már a csoportkörben megizzadtunk. Bár ha visszagondolok, továbbjutásunk nem forgott veszélyben, mégis az utolsó mérkőzésig remegtünk. Most az Aberdeen verhetőnek tűnik, de nem tudom, mi lesz utána.

A nyári nagybevásárlás alapján úgy tűnik, a Säbener Strassén a szerencse helyett inkább a pénzben bíznak.

A futball nem csak „pénzügy”. Állandóan a Real Madrid és a Chelsea példája lebeg előttem. Mindkét csapat boldog-boldogtalant összevásárolt, aztán mire mentek drága játékosaikkal? Semmire. A futball varázsa, hogy a siker nem garantálható. Persze szükség van jó játékosokra, edzőkre és vezetőkre is – de így együtt. A Bayernnél most megvannak a feltételek.

A remek őszi rajt után mégis jócskán visszaestek…

Minden csapat életében vannak rosszabb mérkőzések, periódusok, amikor nem sikerül semmi. Hozzátenném, hogy a Bayern minden évben októbernovember környékén hullámvölgybe kerül.

Legalább munkát ad a kritikusoknak.

Mindig vannak emberek, akiknek semmi sem jó. Ők a megrögzött akadékoskodók, unalomból keltik a feszültséget.

Ha már szóba hozta: nem tart attól, hogy ha a nyáron befejezi az edzősködést, nem tud mit kezdeni a hirtelen jött sok szabadidejével?

Nem kell engem félteni. Teniszpályákat üzemeltetek Münchenben, lesz munkám bőven.

Oliver Kahn is befejezi a nyáron. Összebeszéltek?

Dehogy! Véletlenül alakult így.

Gondolom, azért lenne elég erő önökben a folytatáshoz.

Oliver harmincnyolc esztendős, most kell azt mondania, hogy elég volt. Ha még egy szezont lehúzna, talán hibát hibára halmozna. Most kell befejeznie, így tud emelt fővel búcsúzni a labdarúgástól.

Michael Rensing a méltó utód? Karakteresebb játékost is el tudnék elképzelni a kapuban.

Tizenöt éves kora óta ismerem Michaelt, kitűnő választás. Hogy viheti-e olyan sokra, mint Oliver, azt ne kérdezze. A tehetsége megvan hozzá, az biztos.

Végképp lemondott arról, hogy a nyáron érkező Jürgen Klinsmann-nal együtt dolgozzon?

Nem haragszom rá, de barátok sohasem leszünk. És munkatársak sem.

Fenntartásokkal fogadta a fiatal szakember kinevezését. A sértettség dolgozik önben, amiért Klinsmann a válogatott csapatfőnökeként nem számított a munkájára, ráadásul Kahnnal szemben Jens Lehmann mellett tette le a voksát? Lássuk be, 2006 nyarán a németek nem csupán a csapatot, de Klinsmannt is ünnepelték.

Én nem! Miért kellett volna ünnepelnem? A hazai pályán elért harmadik hely miatt? Az semmit sem ér! Meg kellett volna nyernünk a tornát, mint 1974-ben. Saját közönségünk előtt játszottunk, és úgy láttam: még a mi nem túl acélos együttesünknél is csak gyengébbek akadtak a mezőnyben.

Nem érzi úgy, hogy markáns véleményével a kisebbséghez tartozik?

Nem. A szakemberek többsége hasonlóan látta.

Mondja akkor ki:Klinsmann nem való a Bayern kispadjára.

Ezt azért nem mondom. De a karaktere, az edzésmódszerei csakis akkor érnek valamit, ha a pályán sikeres a csapat. És mint korábban említettem, ez nem csak a trénertől függ. Viszont ne feledje: ilyen környezetben, ilyen játékosokkal képtelenség melléfogni.