Érzett némi elégtételt, amikor a labda a hálóba vágódott?Érzett némi elégtételt, amikor a labda a hálóba vágódott?
Akkor meg sem fordult a fejemben. Kicsit később aztán leesett minden. Remélem, viszonoztam valamit az amszterdamiaknak a kedvességükért. Magamnak és a PSV-nek akartam elégtételt, illetve szerettem volna azoknak bizonyítani, akik azt mondták, igazi rangadón nem állom meg a helyem.
Még az újságok szerint is megállta. Csapattársai megint zrikálják érte?
Koevermans már a félidőben szólt, hogy hihetetlen, mit művelek, a meccs után meg Lazovics közölte, hogy lassan költözhetek Manchesterbe.
És költözik?
Ha rajtam múlna, persze. Tényleg szép így, leírva, hogy öt mérkőzés, három gól, egy gólpassz – remélem, sokáig kitart a lendület, de nem szabad elszállnom magamtól. Nem akarok minden meccsen mesterhármast szerezni, csak jól játszani, úgy, hogy mindenki elégedett legyen velem. Nem baj, ha jönnek a gólok is, de fontosabb, hogy a teljesítményem legyen egyenletesen magas színvonalú.
Szabad már most mérleget vonni?
Annyiban, hogy jól sikerült a kezdet, semmi több. A díjakat majd csak a szezon végén osztják, és én inkább ott szeretnék kezet rázni a gratulálókkal. Nyolc pont az előnyünk, ebből április végéig lehet tizenöt is, de mínusz három is.
Csalódott lenne, ha elúszna az arany?
Nagyon. A PSV nem engedheti meg magának, hogy innen elbukjon. Már csak egy közvetlen riválissal játszunk, otthon az Ajaxszal, így olyan nagy bajban nem vagyunk.
Ráadásul a nagyok ellen jól megy a PSV-nek.
Abszolút. A Feyenoordot kétszer, az Ajaxot egyszer vertük meg, és még gólt sem kaptunk. A menedzseremmel és az édesapámmal arról beszélgettünk, hogy tényleg jó csapat a PSV, mert amikor kell, mindig felszívja magát. A kicsik ellen, amikor négy-öt góllal kell nyernünk, az nehéz, mert az nem a mi stílusunk.
Ha már stílus: a PSV-ben eddig akcióból nem nagyon kísérletezett távoli lövéssel, Amszterdamban viszont nem sokat gondolkozott.
Amikor láttam, hogy jön a labda, úgy éreztem, most egyből rá tudok fordulni. Szerencsére messze volt a védő, lőttem, és éreztem-láttam, hogy nem ér oda a kapus. Azt sem tudtam, mit tegyek örömömben. Szaladgáltam, vártam a többieket, oda akartam menni hozzájuk, tényleg nem tudtam, mihez kezdjek magammal. Csak nagyon boldog voltam.
Eindhovenben három gólnál jár, a debreceni öttel együtt pedig nyolcnál. Legalább tíz gól a célja?
Még sohasem lőttem ennyit. De a góloknál is fontosabb a bajnoki cím. Április végén jó lenne Eindhovenben ünnepelni, májusban meg otthon, Debrecenben, a Lokival. Egy hónap alatt három aranyból öt lehet, és ez lassan már nem is álom.
