Meddig tart az aranyínség?

Bajnoki címről dönthet a szerdai Dunaferr–Győr ütközet, és ezúttal is főszereplő lehet a védekező specialistaként, jobbátlövőként, irányítóként és balszélsőként is bevethető játékos. Amióta 2006-ban szülése után visszatért a pályára, olyan kirobbanó formában még nem játszott, mint a Fradi ellen.

Érezte a meccs előtt, hogy most minden sikerülhet?

Ugyanúgy készültem, mint mindig, de aztán lendületbe jöttem, és egyre bátrabban vállalkoztam – mondja Pigniczki Krisztina. – Hét-nyolc gólig eljutottam már a szülésem óta, de tizenháromig még nem.

Miben változott meg leginkább sportolóként, amióta édesanya?

Türelmesebb vagyok a pályán, a győzni akarás nem visz el annyira, hogy úgy bevaduljak, mint régen, de persze azért vannak kivételek. Még most is megvisel, ami a meccsen történik, de mostanában már nem szoktam túlpörögni.

Van ideje feltöltődni?

Nem könnyű huszonnégy órában anyukának és Dunaferr-játékosnak lenni, viszont a pályán kikapcsolódhatok, ha otthon nehezebb napom van. Ha pedig hazaérek, nem marad időm arra, hogy hosszan rágódjam azon, mi történt a pályán, hová lőttem ziccerben.

A fizikai terhelést ugyanúgy bírja, mint régen?

Tavalyelőtt áprilisban először futni kezdtem, majd a nyáron már beszálltam az alapozásba. Eleinte eléggé halovány voltam, de tavaly január-február táján már voltak jó mecscseim. A futásoknál egyelőre nem én vagyok a leggyorsabb, de azért ott vagyok az élbolyban, bár ez elsősorban alkati kérdés.

Válogatott játékosként egy időben balszélsőposzton szerepelt, aztán beljebb került. Hol érzi magát a legjobban?

A szélen kezdtem Mocsai Lajos kapitánysága idején, de akkor annak is örültem, hogy egyáltalán játszhatok, hiszen nagyon jó irányítók voltak a keretben. A klubcsapatomban a belső posztokon jobban érzem magam, bár nem vagyok kimondottan átlövőalkat.

Nemzetközi kupát még nem nyert. Van realitása, hogy pótolja?

Bízom benne, hogy február közepén továbbjutunk az EHFkupa nyolcaddöntőjéből, de a fináléba kerüléshez szerencse is kell.

És a bajnokságban? Ott akár az aranyra is lehet esélyük.

Négy éve nem nyertünk aranyérmet semmilyen sorozatban, azon leszünk, hogy véget vessünk az ínséges időknek. Mindenki bajnok akar lenni, egyelőre azonban kisebb célokat tűzünk ki magunk elé. Persze a Győr legyőzése nem apró lépés lenne ezen az úton, hanem kifejezetten nagy – azon leszünk, hogy sikerüljön. A végcélt illetően pedig maradjunk annyiban, hogy érmet szeretnénk, és minél fényesebb lesz, annál jobb.

A válogatottságról már lemondott?

Nem mondtam le róla végképp, és ha szükség van a játékomra, természetesen vállalom a kerettagságot. De azt is elfogadom, ha már nem számítanak rám.