szívem, de kedden igent mond tam. Pedig még aznap este is próbáltam egyeztetni a XV. kerületi polgármesterrel, hátha kitalálunk valamit, ám hiába. A kör bezárult, mennünk kell. Nem szégyellem bevallani, sírtam, amikor meg kellett hozni ezt a döntést. Ezért nem is akartam elmenni a szerdai sajtótájékoztatóra. Inkább azt mondtam: engem felejtsenek el.
Ennyire megtört állapotban még akkor sem volt, amikor a csapatot a kiesés veszélye fenyegette. A kérdés így nem okafogyott:
a klub élén marad?
Természetesen. Ugyanúgy járok majd Sopronba. Nehéz lesz a szívem, de utazom.
És mi lesz fél év múlva? Azért kérdezem, mert a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hosszabb távú együttműködésről is szó lehet.
Én úgy tervezem, fél év múlva visszajövünk Palotára. És visszajövünk, máskülönben én belehalok...
