„Visszajövünk, máskülönben én belehalok!”

szívem, de kedden igent mond tam. Pedig még aznap este is próbáltam egyeztetni a XV. kerületi polgármesterrel, hátha kitalálunk valamit, ám hiába. A kör bezárult, mennünk kell. Nem szégyellem bevallani, sírtam, amikor meg kellett hozni ezt a döntést. Ezért nem is akartam elmenni a szerdai sajtótájékoztatóra. Inkább azt mondtam: engem felejtsenek el.

Ennyire megtört állapotban még akkor sem volt, amikor a csapatot a kiesés veszélye fenyegette. A kérdés így nem okafogyott:

a klub élén marad?

Természetesen. Ugyanúgy járok majd Sopronba. Nehéz lesz a szívem, de utazom.

És mi lesz fél év múlva? Azért kérdezem, mert a sajtótájékoztatón elhangzott, hogy hosszabb távú együttműködésről is szó lehet.

Én úgy tervezem, fél év múlva visszajövünk Palotára. És visszajövünk, máskülönben én belehalok...