Előttem a tabella: a Karlsruhe hatodik, a Dortmund tizedik.Előttem a tabella: a Karlsruhe hatodik, a Dortmund tizedik.
Ó, ez egyáltalán nem zavar – árulta el a fedezet. – A KSC remek szereplésének természetesen nagyon örülök, ami pedig a Borussiát illeti: bízom benne, hogy lesz ez még jobb is. Ha a tavasszal nem is, az ősztől mindenképp…
A Dortmund érdeklődéséről már december elején lehetett hallani, ahhoz képest sokáig kellett várni a hivatalos bejelentésre. Mi tartott eddig?
A döntés. Alaposan átgondoltam ugyanis, mi lenne számomra a legjobb, végül arra a következtetésre jutottam, hogy váltanom kell. Németország egyik legnépszerűbb csapata hívott, dicső múltját mindenki ismeri, a jövőre vonatkozó tervek igen szimpatikusak, jelentős szakmai kihívás előtt állok, azaz minden okom megvolt arra, hogy igent mondjak a megkeresésre.
Mit gondol, pályafutása legnagyobb próbatétele vár önre?
Inkább a legfontosabb. Habár ez sem igaz, mert az is legalább annyira fontos volt, amikor a St. Truidenből a Kaiserslauternbe kerültem, hiszen a Bundesliga második vonalában kellett előbb bizonyítanom, majd felhívni magamra a figyelmet. No meg a karlsruhei lehetőséggel is élni kellett; ma már talán szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy itt is megálltam a helyem. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, még van hová fejlődnöm, és erre, úgy érzem, az anyagi válságból szép lassan kilábaló, egy-két éven belül nemcsak a hazai élmezőnybe, hanem a nemzetközi porondra vágyó Dortmundban lesz esélyem. A következő célom tehát az, hogy ott is megfeleljek.
Menedzsere, Marc Wilmots egy hete úgy nyilatkozott, nem csak a Borussia lenne vevő önre.
Árulja el, miért a sárga-feketékre esett a választás? Egyszerű a magyarázat: a klub vezetői mindent megtettek azért, hogy hozzájuk írjak alá. A tárgyalások során mindvégig éreztették velem, hogy nem egy vagyok a sok kiszemelt közül, hanem az egyetlen jelöltjük az irányító posztra. Elhiheti nekem, amikor az ember karrierje alighanem legfontosabb döntése előtt áll,
rengeteget számít, ha érzi a bizalmat az őt csábító egylet részéről.
Gyanítom, Thomas Doll vezetőedző is győzködte.
Nagyon nem kellett. Amikor a szakember vázolta elképzeléseit, hamarjában jelezte, hogy a két ék mögött engem akar játszatni, és ezzel tulajdonképpen el is oszlatta a kétségeimet. Thomas Doll amúgy a modern edzésmódszereiről ismert Németországban, azt pedig én teszem hozzá, hogy olyan trénertől, aki korábban rendszeresen szóhoz jutott a Nationalelfben, illetve sztárnak számított Olaszországban, minden bizonnyal sokat tanulhatok.
Ha azt mondom, 80 708, mi jut eszébe?
Az, hogy a hazai meccseken ennyi ember előtt léphetek majd pályára. Kevés európai egylet dicsekedhet tágasabb stadionnal, óriási élmény lesz ekkora érdeklődés mellett futballozni.
Volt már benne része?
Még nem. Évekkel ezelőtt a Schalke játékosaként eljutottam ugyan a dortmundi arénába, végül a kispadról izgultam végig a találkozót.
Március huszonkettedikén valószínűleg átesik a tűzkeresztségen…
Igen, igen, aznap látogatunk a Borussiához.
Nem lesz furcsa?
Miért lenne az? Június végéig a Karlsruhe alkalmazásában állok, addig nincs más dolgom, mint hogy mindent megtegyek jelenlegi csapatom sikeréért. Sokat köszönhetek a KSC-nek, amíg itt vagyok, igyekszem ezt viszonozni. A Dortmund a nyárig számomra ellenfél.
A szerda délelőtti edzésen ferde szemmel néztek önre a társak?
Dehogy. Egytől egyig gratuláltak, és megnyugtattak, hasonlóképpen döntöttek volna.
Úgy tudom, az elöljárók mindent megtettek, hogy maradásra bírják.
Ez valóban így volt, csakhogy amíg a Borussia Németország elitjéhez tartozik, addig a Karlsruhe, sajnos, nem éri el ezt a szintet. Láttam a vezetőkön, bánkódnak amiatt, hogy így alakult, de ők is őszintén kívántak sok sikert a folytatáshoz. Szóval nem haraggal válunk majd el.
A német hírportálok hol 1.3, hol 1.5 millió eurós vételárról számolnak be. Melyik a helytálló?
Egyik sem: végül 1.2 milliót fizettek értem. Többet egy euróval sem lehetett volna, mivel a papíron kétezer-tízig érvényes szerződésemben ez a kivásárlási ár szerepelt.
A futballpiacon jól tájékozott transfermarkt.de 3.5 millióra taksálja az értékét, mit mondjak, remek üzletet kötött a Dortmund.
Remélem, tényleg jól jár majd velem. Szerintem mindenki nyert ezzel az ügylettel: a Borussia nem nyúlt mélyen a zsebébe, a Karlsruhe háromszor annyit kasszírozott értem, amennyit a nyáron fizetett, én pedig kaptam egy újabb esélyt az előrelépésre.
Az egyezség négy esztendőre szól. Melyik fél ragaszkodott a hosszú távú megállapodáshoz?
Nem én kértem. De nem volt kifogásom ellene…