Nem segített Füzy cipője

A szerdai valenciai lapok – egyik újság sem kevesebb hetven oldalnál, és mindegyik minimum húsz oldalt szentel a sportnak – fő témája Fernando Alonso helyi tesztelése, valamint a Ros Casares Valencia–MiZo Pécs meccsel csaknem egy időben zajló Valencia– Atlético Madrid spanyol Király-kupa-negyeddöntő (utóbbi esetben labdarúgásról van szó) felvezetése volt. A kosárlabdában a helyi férfiegyüttes, a Pamesa szoros ULEB-kupa-győzelme (63–60) az orosz Himki ellenében vitte el az oldal nagy részét, a mieink mérkőzésével mindössze egyhasábnyi cikk foglalkozott: a helyiek azon a véleményen voltak, százszázalékos teljesítménnyel menetelő csapatuk biztosan megveri a pécsieket.

Mivel a Dinamo Moszkva nem tette meg azt a szívességet, hogy odahaza kikapjon a TEO Vilniustól (90–63), Rátgéber László tanítványainak a csoport második helyéhez – amely pályaelőnyt jelent a playoffban – mindenképpen meg kellett próbálniuk teljesíteni a lehetetlen küldetést: győzni a veretlen sztárcsapat, a tavalyi finalista otthonában. Persze a mieink sem ma kezdtek az európai elitligában, Iványi Dalmáék mosolyogva indultak el a szállodából, többen is viccelődtek a másodedzővel, Füzy Ákossal, akinek elkeveredett a csomagja Párizs és Valencia között, ezért elegáns öltönyéhez sportcipőt húzott. Megígértették a trénerrel, hogy ha győznek, mindig így jelenik meg a csapat mérkőzésein.

Maga a meccs korántsem zajlott olyan kedélyes légkörben, amilyenre a közvetlen felvezetésből következtetni lehetett – Laia Palau még az öltözőfolyosón is szívélyesen pacsizott Rátgéberrel, aki ugyancsak nevetve reagált – kemény harc folyt a parketten –, mindkét fél nyerni akart. A bírók pedig hagyták, hogy olyan pofonok maradjanak megtorlatlanul, amelyek a norvégiai kézilabda Eb-n is kétperces kiállítást érnének. Az volt a baj, hogy az adok-kapok közepette a magyar csapat legerősebb láncszemének, Iványi Dalmának a hatodik percben már a harmadik személyit fújták be, míg a spanyolok első szabálytalanságát a 9. percben vélték felfedezni a játékvezetők.

A pécsiek nem hagyták kizökkenteni magukat, bár láthatólag nem ízlett nekik a hazaiak kiugrálós, agresszív labdaszerzésre irányuló védekezése. Egyik csapat sem tudott tartósan ellépni. Legalábbis az első félidőben. Mert a második húsz percben még az elsőnél is agresszívebben védekezhettek a spanyolok (a bírók szinte semmit sem fújtak le), akik ekkorra be is lőtték magukat: tíz triplát szereztek – az első két negyedben egyet sem –, és főként 58(!) pontot. Ennyit nem egy félidőben, hanem egy meccsen szokott kapni a Pécs...