Hétköznapi hős

Bizsereg már a tenyere? Vagy nehéz újra felvenni a ritmust a téli szünet után?Bizsereg már a tenyere? Vagy nehéz újra felvenni a ritmust a téli szünet után?

Dehogy nehéz! Alig várom, hogy elkezdődjön a hajtás – vallotta be Talmácsi Gábor, aki csakúgy, mint tavaly, a 125 köbcentis kategóriában, az Aspar-csapat színeiben vág neki az évadnak. – Talán furcsán hangzik, de nekem az a rossz, ha le kell állnom, ha nincs mit csinálnom. Biztos eljön az idő, amikor nagypapás leszek, és nem lesz kedvem semmihez, de egyelőre akkor érzem jól magam, ha sokat vállalok, sokat dolgozom. Vasárnap, viszonylag hosszú kihagyás után futottam két kört a Margitszigeten, és utána annyira felszabadult voltam, hogy nem is értem, hogyan tudnak egyáltalán az emberek sport nélkül létezni, gondolkodni, koncentrálni.

Milyen jelentőségük van a teszteknek?

Ezeken alapozzuk meg az év közbeni eredményt. Persze előfordul – korábban velem is gyakran megtörtént –, hogy vészmegoldásként a versenyhétvégék során ismerjük meg a motort, de sokkal jobb, ha ezen már az idény előtt túl vagyunk. Félreértés ne essék, nem kell megnyerni a teszteket, de rendbe kell szedni a motort, hogy könnyen vezethető legyen, hogy stabilak legyenek a gyors körök.

Van önben drukk, esetleg szorongás?

Persze. De voltam a sportpszichológusomnál, Vura Mártánál, és ő azt mondta, ez jó, ez természetes. Ha nem érezném, nem tudnám a maximumot nyújtani.

Mi táplálja a szorongást?

Hogy rég ültem motoron, hogy a versenygép vadonatúj lesz, hogy két nagyon kemény hónapon vagyok túl, és beteg is voltam, fájt a mandulám, és belázasodtam. De mostanra minden rendben, fel tudtam pörögni a tesztre, és próbálom élvezni a motorozást, mert akkor megy a legjobban.

Azt ugye tudja, hogy most mindenki az ön trónjára tör?

Persze hogy tudom, és remélem, lesz olyan ellenfelem, aki meg tud verni – ezt kívánom mindenkinek. Az egyik kedvenc filmem, a „300” a thermopülai csatáról szól, amelyben maroknyi bátor spártai Leónidasz vezetésével szembeszállt a rettenetes túlerőben lévő perzsákkal. Ebben a filmben volt egy mondat, amellyel tökéletesen egyetértek. Az egyik spártai katona mosolyogva várta a csatát, és amikor megkérdezték, miért ilyen vidám, azt válaszolta: „Remélem, találok olyan ellenfelet, aki meg tud engem ölni.” A saját életemre lefordítva én azt kívánom, legyen olyan riválisom, aki egy-egy versenyen le tud győzni, mert akkor lesz izgalmas a szezon.

Talán a hősök, a nagy küzdelmek miatt vonzza ez a

történet? Vagy azért, mert a motorversenyzőkre azt mondják, ők modern korunk gladiátorai, a hétköznapok hősei?

Nem tudom, talán.

Biztosan tudja, hogy sokan önre is hősként tekintenek. Néhány hónap távlatából nézve mennyire változtatta meg az életét, hogy világbajnok lett?

A november és a december nagyon nehéz volt, de mostanra elcsitultak a hullámok körülöttem, jól érzem magam. Persze most is megszólítanak az emberek, szóba elegyednek velem, de nem úgy, hogy élhetetlen legyen az életem.

Mi volt a legnehezebb?

Az életrajzi könyvem dedikálása. Meg kellett találni a harmóniát, amelyben még én is jól érzem magam, és az embereket is kiszolgáljuk. Naponta három helyre is mentünk, és volt, akik három-négy órát vártak azért, hogy aláírathassák velem a könyvüket, sisakjukat, a motorjuk tankját. És néha nem volt rá lehetőség, hogy minden kérést teljesítsek.

Ez megviselte?

Bántott. Egyébként is mindent a lelkemre veszek, ezt meg pláne.

Persze nekem sem volt könnyű, kimerített a sok utazás, de azért minden tőlem telhetőt megtettem, hogy az emberek jó szájízzel távozzanak.

Ilyennek képzelte egy világbajnok életét?

Olyannak, amilyen az utóbbi napokban, de nem olyannak, mint amilyen november-decemberben volt. Mostanra túl vagyok a nagy hajszán, túl a betegségen, a kubai nyaralás is jó volt, és végre nyugi van. Végre egy kicsit takarítok otthon, felfúrom a falra a képeket, amelyeket már régen szerettem volna, élem az életemet, miközben tudom, hogy világbajnok vagyok.

Jó itthon?

Jó bizony. Bár számomra nem teher az utazás és a versenyzés, ezek nélkül már el sem tudnám képzelni az életemet, ugyanakkor amint kiteszem a lábam az országból, már jönnék is haza, olyan honvágyam van. Mert itt vannak a barátaim, mert csak anyukám tudja, hogyan kell elkészíteni a kedvenc ételemet, mert itt a legeslegjobb.

Szóval ha felajánlanák, hogy néhány világbajnokhoz hasonlóan Monte-Carlóban éljen, visszautasítaná?

Igen. Én itthon szeretek élni.

Tavaly valóra váltotta egyik álmát: úgy aratott rajt-cél győzelmet – nem is egyet –, hogy elhúzott a mezőnytől, és egyedül, senkitől sem zavartatva motorozott. Van azóta másik álom, amelyet szeretne megvalósítani?

Persze! Van egy csomó rekord a nyolcadliteres géposztályban, amely megdöntésre vár: talán egyet-kettőt sikerül túlszárnyalnom.

Csalódott lenne, ha nem tudná megvédeni a címét?

Korai lenne erről beszélni, de azt mondom, ha nem rajtam múlik a siker, akkor nem lenne csalódás. Szomorú lennék viszont, ha nem tudnám kihozni magamból a maximumot. Az biztos, hogy az idén gyorsabbak leszünk, mint tavaly, és ez bizakodásra ad okot. Mint ahogy az is, hogy a világ legjobb ajánlatát fogadtam el, a világ legjobb csapatától. A többi nem nagyon izgat. Azt mondják: a most határozza meg életed hátralévő részét, úgyhogy én most akarok jó lenni. Tisztelem az ellenfeleket – ezért tudom legyőzni őket –, de nem félek tőlük, mert nemszabad félni az ismeretlentől. Bízom magamban, és ha egy picivel jobban megyek, mint tavaly, az elég lehet az újabb sikerekhez.