Akár döntőnek is beillett volna az Afrikai Nemzetek Kupáján a B-csoport első mérkőzése, a Nigéria–Elefántcsontpart találkozó. A pályára lépő huszonhét labdarúgó közül mindegyik európai klub alkalmazottja (ez nem meglepő, elvégre a két együttes keretében az elefántcsontparti kapus, Tiassé Koné kivételével mindenki az öreg kontinensen légióskodik), és ez a tény értelemszerűen a mérkőzés összképére is rányomta bélyegét.
A játékos afrikai stílus csak nyomokban volt felfedezhető a csapatok játékán, az első félidő az eredménycentrikus, a biztonságot előtérbe helyező európai stílus jegyében zajlott, és a második félidőben is alig emelkedett a színvonal.
Az elefántcsontpartiak egy védelmi hiba után szerezték meg egyetlen góljukat, és ahogy várni lehetett, Chelseacsatár volt eredményes. De ezúttal nem a (talán már túl-) sztárolt Didier Drogba talált be, hanem Salomon Kalou, aki kizárólag a 2006 tavaszán hivatalban lévő holland bevándorlási miniszternek, Rita Verdonknak köszönheti (?), hogy egyáltalán ott lehet a tornán. A két évvel ezelőtti világbajnokság előtt ugyanis a holland válogatott szövetségi kapitánya, Marco van Basten behívta keretébe az akkor még a Feyenoordban légióskodó támadót, ám a politikus elutasította a színes bőrű futballista állampolgársági kérelmét, akinek így maradt eredeti hazája együttese, és kimaradt a németországi seregszemle.
Ami a lényeg: Elefántcsontpart a 2006-os torna után ismét túl van egy Nigéria elleni győztes rangadón, akkor az elődöntőben győzött 1–0-ra – Drogba góljával.
A hétfői kilencven percet látva viszont nem állt messze a valóságtól a korábbi nagyszerű francia válogatott védő, Marcel Desailly megállapítása: „Ők játsszák a legeurópaibb futballt.”
