Két gól a két évért
„Zidan megtagadta, hogy csatla kozzon ahhoz a csapathoz, amelynek most, az Afrika-kupa előtt szüksége lett volna rá. Az ilyen játékosokra sohasem lehet számítani. Amíg én vagyok a kapitány, nem lesz válogatott” – mondta 2006 áprilisában Hasszan Sehata, az egyiptomi válogatott kapitánya Mohamed Zidanról. Az edző és a játékos közti viszály azért robbant ki, mert az egyiptomi szövetség a karácsonyi ünnepek alatt akarta elkérni Zidant akkori klubjától, a Mainztól, csakhogy Németországban azokon a napokon ember nem járt az irodák tájékán. Zidan megsértődött, hogy miért nem őt hívták fel, aztán közölte, hazájának semmi esélye sincs megnyerni a kontinenstornát, ezért ő inkább a klubcsapatában próbál a kezdőbe kerülni.
Aztán persze Egyiptom megnyerte a tornát, és legalább ilyen természetességgel oszlott el idővel Sehata haragja is. Már 2006 augusztusában, Uruguay ellen rehabilitálta (más kérdés, hogy a csatár megsérült), az újabb Afrika-kupán pedig azonnal a kezdőbe jelölte. A részben kényszer szülte (Ahmed Haszszán eltiltás miatt nem játszhatott) bátorságnak pedig két gól lett a jutalma. „Két évet vártam erre a pillanatra, de megérte – mondta Zidan. – Nem azért jöttünk Ghánába, hogy itt legyünk és nézelődjünk, hanem azért, hogy megvédjük a címünket. Az első lépést megtettük.”
Mint ahogyan Samuel Eto’o is megtette az első lépéseket az ANK-gólrekord megdöntése felé: keddi duplájával 13-ra növelte a kontinenstornán szerzett góljai számát, ami csak eggyel kevesebb az elefántcsontparti Laurent Pokou csúcsánál. Bár a 4–2-es vereség fényében aligha boldog ezzel.
