Bilek István (75) nemzetközi nagymester, háromszoros magyar bajnok egyike azon kevés, ma is az élők sorába tartozó magyar sakkozónak, akik játszmákat váltottak Fischerrel. „Először 1960-ban Lipcsében találkoztunk, a sakkolimpián. Tizenhét éves volt, hosszú lábával, karjával, fura testtartásával majomra emlékeztetett, de leírhatatlan kisugárzása volt. Sohasem felejtem el, már beszállt a liftbe, de megpillantott, kiugrott, és bár korábban sohasem látott élőben, azonnal beszélgetésbe elegyedett velem. A New Yorkban élő Benkő Páltól, egyik mentorától sokat hallott a magyar sakkról, így rólam is, kíváncsi volt rám... Két évvel később a stockholmi zónaközi döntőben mérkőztünk meg először, sötéttel vert meg, majd 1965-ben a havannai Capablanca-emlékversenyen világossal. Itt nem személyesen, hanem telex útján sakkoztunk, az amerikai kormány megtiltotta Fischernek, hogy Kubába utazzon, de a technika segítségével leküzdöttük ezt az akadályt. Harmadszor 1967-ben a tunéziai Súszában játszhattunk volna egymással, fölényesen vezetett a zónaközi döntőben, amikor hirtelen azt követelte a rendezőktől, hogy adjanak neki ötezer dollárt, különben hazautazik. Azt hitték, blöfföl, megtagadták a pénzt, erre – mielőtt még velem játszhatott volna – hazautazott. Azóta mindenkinek azt mesélem, hogy megfutamodott előlem... Ez persze csak tréfa, Fischert tartom a valaha élt legnagyobb sakkozónak, bár Paul Keres is istenáldotta tehetség volt.