a felépítésemet, a gondolkodásomat a társakéval, még gyerek voltam hozzájuk képest. A futballtudásom is csak később teljesedett ki.
Például az 1998–1999-es évad BL-döntőjének utolsó perceiben...
Micsoda meccs volt! Nekem elhiheti, végig tudtam, hogy nyerünk. Amennyire boldog pillanatokat éltünk át a Camp Nouban, annyira fájó emlék az a siker Ole Gunnar Solskjaer számára.
Ezt meg hogy érti? A győztes gólt jegyző csatár csak szívesen gondol vissza a mérkőzésre...
A meccsre biztos, de a gólörömére aligha. Amikor ünnepelt, és a térdén kicsúszott a nézők elé, megsérült a lába. Az öltözőben panaszkodott is, hogy reccsent a térde, és mint később kiderült, visszatérő probléma lett az esetből. Ezért is kellett végül fiatalon befejeznie.
Önnek azért a Bayern München elleni találkozó volt élete összecsapása, nemde?
Nem, azt hiszem a kétezer-kettes világbajnokság nyolcaddöntőjében a brazilok ellen játszani nagyobb élmény volt.
Sok fantasztikus futballistával alkotott ékpárt: játszott többek között Alan Shearerrel és Jürgen Klinsmann-nal is. Kivel szeretett a legjobban együtt szerepelni?
Alan Shearerrel és Ole Gunnar Solskjaerrel. Mindketten fantasztikus egyéniségek.
Nemcsak szórakozni, nyerni jár a kaszinókba
Most viszont inkább a pókerasztalnál ül nagy sztárok mellett. Színészek, korábbi sportolók kedvelt időtöltése lett a kártyajáték.
Négy éve pókerezem, de ne gondolja, hogy csak hobbiból teszem. Győzni járok a kaszinókba. És ha tetszik, ha nem, a pénz is motivál. Voltak versenyek, ahol akkora összegek mozogtak a játékosok között, mint amennyit egy BL-győzelem prémiumaként kap a labdarúgó. A póker sok mindenre megtanít, így önuralomra, türelemre és kitartásra is.
Colchesteri csapattársa, Balogh Béla ugyanakkor állítja, hogy egy-egy vereség után alig lehet önhöz szólni. Dühöng és bosszankodik. Hol itt az önkontroll?
Nagyobb lenne a baj, ha legyintenék a kudarcok után.
Egyébként mi a véleménye a magyar légiósról?
Béla? Ügyes srác, és gondolkodik is. Azt persze látni, hogy más futballkultúrából érkezett. Minél gyorsabban meg kell tanulnia tökéletesen angolul, és akkor szép karrier várhat rá.
Önt még motiválja valami?
Kezdem érezni, hogy öregszem, vagyis egyre nehezebben gyűröm le a napi penzumot. De összeszorítom a fogaimat, hiszen van egy tizenkilenc éves fiam, Charlie, aki a Crystal Palace tartalékcsapatában játszik, és jó lenne úgy befejezni, hogy futballoztam ellene. Persze előbb még be kell verekednie magát az első keretbe.
Lát rá esélyt?
Ügyes a srác, de gyerek még. Későn érő típus – akárcsak az apja volt...
