Ez volt ám a teniszezés!

Teniszezés? Temesvári Andrea óta egy kicsit mindig a külföldi sztárokra irigykedés. Maximum Szeles Mónikázás, de ,,ő azért mégsem az igazi”-érzés. Évekig reménykedés, hogy jön egy hazai klasszis, akivel lesz majd a büszkélkedés. Sokáig azonban hiába várakozás. Bosszankodás, bizakodás, irigykedés. Minden hiábavalónak tűnés, reményt már olykor feladás.

De aztán 2005-ben a modenai ITF-tornán elődöntőbe jutás, és bizalomvetés egy alig tizenhét éves leányzóban. Szávay Ágiban. Ettől fogva karrierjét figyelemmel követés. Szurkolás, izgulás, világranglista-böngészés. Teniszhez értő kollégákat kérdezgetés, vajon sikerül-e a nemzetközi áttörés? ,,Igen, igen, majd

meglátod!”- mondás.

Utazás, selejtezés, versenyzés, nyerés, kikapás, elkeseredés, de újabb és újabb feltámadás. Két év várakozás, amikor jóslatoknak már beigazolódás. Augusztusban New Havenben egyéniben selejtezőből egészen a fináléba jutás, ott Szvetlana Kuznyecova ellen 6:4, 0:3-nál hátsérülés miatt meccsfeladás. Sajnálkozás, szomorkodás. S káromkodás. De ezzel a sikerrel a nemzetközi figyelem középpontjába kerülés. Temesvári Andreától dicséretkapás, vállveregetés, biztatás. A Nemzeti Sportban naponta cikkírás.

A háta miatt orvostól orvosig járás. Masszíroztatás, pihenés, ezért sérüléselmúlás. A szeptemberi US Openen újabb bizonyítás. A hetedik helyen kiemelt Nadja Petrovát legyőzés, utána pedig Julija Vakulenkót megverés. Életében először a legjobb nyolcba kerülés. Óriási érzés. Csodálkozás. Sajnos a negyeddöntőben ismét Kuznyecovával találkozás, és... alulmaradás. Titkos álmok: szertefoszlás. De jobb kedvre derülés, amikor a világranglistán mégis óriási előrelépés. A verseny után a 23. helyen állás. Fantasztikus teljesítés, csodálatos javulás. Vastapsolás. Egyre nagyobb reménykedés, fokozódó izgulás, növekvő elvárás. Az US Openen van még meglepetés. Vladimira Uhlirová oldalán párosban elődöntőbe jutás. Ujjongás.

Budapestre hazautazás. Közönségtalálkozás, interjúadás, tv-szereplés – mindenhol szeretetmegnyilvánulás. Hamarosan menedzsertől, edzőtől óva intés: fontosabb a felkészülés, mint a nyilvános szerepvállalás. Szeptember második felében Pekingbe repülés. Ott szerencsés megérkezés, a szállodában egyhuzamban tizenegy órát alvás, majd a versenyre ráhangolódás. Hatodik helyen kiemelés, 600 ezer dolláros összdíjazás.

Tizennyolcadikán Marina Erakovic ellen nehéz kezdés után kötelező győzelemaratás. Dominika Cibulkovát 1 óra 50 perc alatt elintézés. Közben hír érkezés, hogy Szvetlana ,,Mumus” Kuznyecova hasizomsérülés miatt versenyből kiszállás. Itthon pici kárörvendés…

A négy közé jutásért Maria Emilia Salernivel összekerülés. Két játszmában simán felülkerekedés. A döntőbe jutásért a kínai Peng Su-ajjal összecsapás, remek adogatás, az ellenfélnek esélyt nem adás. Egyértelmű fölényben játszás.

Szeptember 23-án Jelena Jankovics ellen fináléban szereplés. Lélegzet-visszafojtás, izgulás, szurkolás. Háromórás gigászi csatázás, fordulatos labdázás, fejkapkodás. Az első szettet drámai küzdelemben elvesztés, de nem csüggedés. Aztán elképesztő teljesítés. Vesztett állásból feljövés, Jankovics megrémülés, ezért sérülést színlelve lélektani hadviselés. De nem sikerül a ritmusból kizökkentés, és a magyar lány a játszmát végül megnyerés. Az utolsó szettben már nincs menekvés. Klasszisjátékkal 6:2-re diadalmaskodás, s ezzel a rangos nemzetközi versenyt megnyerés.

Itthon a boldogságtól örömkönnyezés, büszkélkedés, elismerés. Tenyereket vörösre tapsolás. Peking után a világranglista legjobb húsz női teniszezője közé kerülés.

A gondolatba beleborzongás. Szávay Áginak gratulálás.