Ronaldót is kiszorítaná

Tisza Tibor az ősszel tizenkét meccsen öt gólt szerzett. Mondhatnánk, hogy nem rossz mutató, de a futballista teljesítményével kapcsolatban kevesen használnak dicsérő jelzőket. Rendszeresen eltűnt a mezőnyben, sok helyzetet puskázott el. A négyszeres válogatott játékos is tisztában van vele, hogy ez nem az ő évadja volt.

Miként értékeli elmúlt féléves teljesítményét?

Nehezen indult a szezon – vág bele Tisza Tibor. – Áthoztam tavalyról egy eltiltást, ráadásul meg is sérültem, ezért csak az év végére tudtam olyan formába lendülni, amely számomra már elfogadható. Sajnos amikor játszottam, sok helyzetet kihagytam, és ha csak a lehetőségeim felét valóra váltom, most elöl lennék a góllövőlistán. Ugyanakkor meglőttem azt az öt gólt, ami eddigi saját minimumom volt, pedig nem is voltam első számú csatár. Az igazat megvallva sokadiknak számítottam… Szerepeltem bal oldali középpályásként vagy éppen középen, Foxi Kethevoama mögött.

Hogyan viselte a folyamatos ide-oda rángatást?

Amikor egészséges voltam, mindig kezdőként számítottak rám, ám nem könnyítette meg a helyzetemet, hogy nem volt állandó posztom. Ilyenkor az emberben nem rögzülnek az automatizmusok, könnyen elvéti a mozgásokat, rossz helyre fut. Olykor meg kellett oldanom védekező feladatokat is, erre sok energiám ráment, ráadásul nem is az erősségem. Az ősszel leginkább kényszermegoldások eszközének éreztem magam, nem a csapat oszlopának.

Beszélt erről Urbányi Istvánnak is?

Természetesen leültünk értékelni a helyzetemet. Elmondtam, kicsit zavaró számomra, amiről beszéltem, örülnék, ha állandó helyre találnék a csapatban. Edzőnk megértette a problémámat, de tudom, hogy neki is sok nehézséggel kellett megbirkóznia. Sok meccsünk volt az ősszel, jó néhányan meg is sérültek, így Urbányi István gyakran került kényszerhelyzetbe.

A nem túl látványos ősz ellenére is hallani arról, hogy külfölre szerződik. Legutóbb például egy internetes fórumon az angol Leicester City szurkolói latolgatták, hogy a szigetországba igazol.

Ezzel most nem foglalkozom, leginkább csak a pihenésre figyelek. Jó hallani, hogy Angliában szóba kerülök, de nem tudok erről bővebbet mondani.

Csalódott lesz, ha nem igazolhat külföldre?

Egyáltalán nem. Egy évvel ezelőtt úgy éreztem, hogy mennem kell, de ez most nincs így. Sajnálom, hogy egy magyar játékosnak csak a határainkon túl van lehetősége rá, hogy kiadja magából a maximumot. Pedig úgy sokkal nehezebb, hiszen idegen környezetben kell sikeressé válnia. Ma már azonban nem küzdök tíz körömmel a légióslétért, már csak azért sem, mert Újpesten nyugodt a háttér, időben kapjuk a fizetésünket, szóval minden rendben van.

Fontos önnek a pénz?

Ki szeret ingyen dolgozni? Mindenkinek az a célja, hogy a munkájáért megfizessék, én is szeretném megteremteni az egzisztenciámat.

Mi motiválja önt?

A fejlődés. Újpestre igazolva is ez volt a meghatározó szempontom. Ugyanez vonz a külföldi lehetőségekben is. Mindennap igyekszem fejleszteni a képességeimet – már amit lehet, mert mondjuk tíz centit nem tudok nőni –, például ezért maradok kint az edzések után gyakorolni a szabadrúgásokat.

Az Újpest vezetői meg akarják erősíteni a csapatot. Lehet, hogy új vetélytársat kap?

Amikor Diósgyőrbe kerültem, nem volt még élvonalbeli mecscsem, de akkor is úgy álltam oda, hogy mindenképpen játszani akarok. Azt mondtam, ha kell, Ronaldót is kiszorítom a csapatból. Bízom magamban, tisztában vagyok a képességeimmel, tudom, hogy jó játékos vagyok.

Hogyan szerepel majd az Újpest a tavasszal?

Nem is lehet kérdés: bajnok lesz!