XXL-es problémák
A Magyar Röplabdaszö vetség honlapját bújók érdekes mondatra bukkanhattak a minap. Ott azt mondta: „Jó lenne, ha egy válogatott játékosnak nem azzal kellene törődnie, hogy nem jók a mezek.”
Valóban ezt mondtam – ismételt a 31 esztendős Koch Róbert. – Örökös probléma volt, hogy megfelelő-e a szerelésünk. Minden edzés és bemelegítés előtt azzal szórakoztunk az öltözőben, hogy ki kivel cserél pólót, hogy ne bohócnak nézzen ki, mint. Manapság nem ártana egységesen kimennünk a közönség elé, ehelyett jegyzeteltük, hogy melyik trikó kihez került. Nem a meccsmezzel volt baj, az már csak részletkérdés, hogy miért kék minta volt a magyar válogatott fehér fölsőjén. Én például XXL-es mezben játszottam, pedig nem vagyok nagydarab.
Másik megjegyzése a statisztikus és a statisztikaelemző program hiányára vonatkozott.
Minden normális helyen úgy megy, hogy a statisztika kijön a szett végén, amivel rohannak a kispadhoz, és a másodedző már mondja is, mi van benne. Nálunk nem rohangált senki. Aztán van statisztikus és statisztikaelemző szoftver is, amelyet mindenhol használnak, csak nálunk nem. Demeter György kapitány lebutított verzióját voltunk kénytelenek használni…
Ennek ellenére sokan vélték úgy az olimpiai előselejtező után, hogy a játékokon való részvétel esélye a legnagyobb motiváció, ami egy sportoló előtt létezhet, azaz bizonyos lehetőségek hiánya nem magyarázat a hitehagyottságra.
Ez önmagában igaz lehet, de mi meg látjuk, hogyan lehetne eljutni az olimpiára. Nem akarom részletezni, hogy a nálunk győztes lengyel válogatott Szombathely után még nem lett olimpiai résztvevő, csak a januári selejtezőre jutott el, ahonnan a nyolc csapat közül egyetlenegy mehet majd Pekingbe. Hiába mondjuk azt, hogy nyerni akarunk – attól nem leszünk jobbak. Az pedig finoman fogalmazva butaság, hogy nekünk bevételkiesés, ha hazajövünk játszani, és ezért nem hajtunk. Csak a hoszszú nyári tornákon részt vevő országok esetében van olyan, hogy nem a klub, hanem a szövetség fizet a röplabdázóknak, de mi nem versenyzünk nyaranta…
Akkor pénzkérdés is, meg nem is a válogatott gyengélkedése?
Mi sohasem mondtuk, hogy pénzt akarunk, de semmit sem kaptunk meg abból, amit kértünk, pedig nem voltak nagy dolgok ezek. Például az, hogy legyen víz a válogatott edzésein. Kérdezték tőlünk: talán nem tudjuk megvenni? De, meg tudjuk, csak el kell menni érte, és addig sem a játékkal foglalkozunk.
Feltételezem, az olasz bajnokságban jobb a helyzet. Persze itt minden rendben, Hugo Conte az edző, nagyon jó munkát végzünk, a legutóbbi négy meccsünket megnyertük, mindegyik drámai volt.
A csapattársak mit szólnak, ha az itthoni állapotokról mesél?
Nem nagyon mesélek. Azt azonban szeretném hangsúlyozni, hogy nem akarok megbántani senkit otthon, csak a válogatottól való visszavonulásom okait kérdezte, én meg válaszoltam. A szövetség új vezérkarának meghagytam, hogy ha akarják, bármiben szívesen segítek, hiszen temérdek jó edzőm volt pályafutásom során, ezt-azt öszszeszedtem. A válogatott a legfontosabb, mindenki ennek alapján mér minden nemzetet.
