A góllövést is gyakorolni kell

Nehéz lenne vitatkozni a megállapítással, hogy a futball savaborsa a gól. Amikor megvonjuk egy adott mérkőzés mérlegét, hajlamosak vagyunk kedvezőbb optikán keresztül értékelni, ha gólokban nincs hiány. Megbocsátjuk a technikai fogyatékosságokat, nem az foglalkoztat bennünket, hogy a balhátvéd taktikai felkészültsége egyenlő a nullával, és noha önmagunkat csapjuk be, mégis azt mondjuk: jól tettük, hogy a hét végén a kapálgatás helyett a futballt választottuk. De ne szépítsük a portékát: a jelenlegi magyar mezőnyben nagyon kevés olyan labdarúgó akad, akinek szerepeltetése csapatának hosszú esztendőkön át tíz-tizenkét találatot garantál idényenként. Ha találunk ilyet, akkor becsüljük meg, s ne azt kezdjük elemezni, neki is rengeteg helyzet kellett ehhez a gólmennyiséghez. De miért nincsenek manapság Puskás Ferenc-szerű gólvadászok, akik nagyjából „egy mérkőzés, egy gól”, azaz 1/1-es mutatójúak voltak (Puskás 533 bajnoki mérkőzésen 511 találatot szerzett!), vagyis összességében majdnem mindegyik fellépésükre jut gól? Elintézhetnénk a magyarázatot azzal a megjegyzéssel, az más világ volt, ráadásul Puskás Ferenc világsztár volt. Ez persze igaz, de ne legyen kétségünk: az egykori kispesti tízes, valamint hasonló képességű kortársai ma sem jönnének zavarba, ha felbukannának az ellenfelek kapuja előtt… Az őszi idényben az élvonalban Urbán Gábor tizenegy góllal lett a legeredményesebb, őt Dorge Rostand Kouemaha követi tíz góllal, a képzeletbeli dobogó harmadik fokán pedig Bajzát Péter, Hercegfalvi Zoltán és Waltner Róbert található – ők valamennyien nyolcszor voltak eredményesek. Nem nehéz bármelyiküket is kritizálni, ám minden bántó szándék nélkül kijelenthető: messze vannak az ideálisan gólerős játékostól – merthogy ne legyenek kétségeink: biztosan kellett nekik harminc lehetőség az elért gólmennyiséghez –, és a rangsorban utánuk következő labdarúgóknál minden bizonnyal még rosszabb a helyzet... Hogy mik a problémák gyökerei? Elsősorban a képességbeli hiányosságok. Vannak futballisták, aki úgymond „edzésmenők”, a tréningeken szinte minden sikerül nekik, aztán amikor jön az éles meccs,