Aggasztó előjelekkel várta ha zai EHF-kupa fellépését a Dunaferr: két jobbszélsője (Szalafai Gábor, Czigány Péter) is kidőlt a sorból sérülés miatt, és Bakos Dávid sem teljesen egészséges térddel vállalta a játékot.
A hatalmas termetű románok alaposan megerősítették védelmüket, míg a kapusok mindkét oldalon bravúrt bravúrra halmoztak. Így nagyon nehezen indult meg a gólgyártás, ám az első félidő közepétől mindinkább a Dunaferr akarata érvényesült. Ahogyan azt Kolics János remélte, az öldöklő fizikai csatában egyre inkább elfáradtak a vendégek. A játékrész hajrájában elsősorban Törő Szabolcs remekbe szabott találatainak és a kényszerből jobbszélsőt játszó, ám beállós posztról és indulásból is eredményes Sándor Ákosnak köszönhetően tekintélyesre hízott a hazai előny.
A szünet után sem változott szinte semmi, elképesztő csata dúlt a pályán. A Dunaferr hatos falas védekezése jól működött, míg Richard Stochl bravúros védésekkel őrizte meg hálóját a góltól. Bakos Dávidot drasztikus eszközökkel sem tudták megfékezni, Nagy Kornél és Grebenár Gábor is betalált, a félidő közepén már kilenc gólra nőtt a különbség. Remekül szórakozott a lelkes közönség, az öröm akkor hágott a tetőfokára, amikor a briliáns technikájú Törő a bal szélről a hosszú felső sarokba tekerte a labdát, ez már a kilencedik találata volt (28–18). A román kapus, Sorin Barza nagy igyekezetében meg is sérült, le kellett cserélni. Folytatódott a Törő-show, a különleges frizurájú fiatalember tetszése szerint érte el góljait.
A hajrában kemény jelenetek játszódtak le a pályán, a fáradó vendégeket a Dunaferr egyre nagyobb nyomás alatt tartotta, és megérdemelt, a visszavágóra is bizakodást adó tízgólos győzelmet aratott.