Vegyünk egy nagy levegőt, és…
…ma attól a Bátorfi Csillától búcsúzik a Körcsarnok közönsége, továbbá Európa, illetve a világ legerősebb női válogatottja, aki 17 évesen megnyerte a kontinensbajnokság egyéni viadalát…
… aki 1986-os szenzációs „magánszámát” követően még nyolcszor állhatott fel az Eb-dobogó felső fokára, ötször egy páratlan páros, háromszor pedig a legütősebb csapat tagjaként…
…aki saját bevallása szerint 1977-ben kezdett asztaliteniszezni, és 1980 táján érezte úgy, hogy ebből valami jó is kisülhet – háromévtized távlatából a legkevesebb, ami elmondható, hogy ebből tényleg valami jó sült ki…
…aki nélkül eddig nem rendeztek olimpiát (mármint pingpongban): az 1988-as játékok óta űzik ötkarikás versenyeken a sportágat a legjobbak, közülük is kiemelkedik Bátorfi Csilla: szöuli, barcelonai, atlantai, sydneyi és athéni részvétele után azzal dicsekedhet, hogy rajta kívül senki sem állt asztalhoz öt olimpián…
…aki a legközelebb 2000-ben járt az öt karikával díszített érem megszerzéséhez: a harmadik helyért zajló pároscsatát – Tóth Krisztinával az oldalán – a döntő szettben 21:19-re veszítette el a koreai riválissal szemben…
…akit ezen az estén nemcsak megkülönböztetett figyelemmel, hanem a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemrendjével tüntetnek ki…
…aki a legtöbbször szerváival kergette őrületbe ellenfeleit – ha összeszámolnánk az ily módon megbolondított sporttársakat, egy osztály összejönne belőlük a Lipótban…
…aki adogatásain kívül elsősorban tenyeresére büszke, no meg arra, hogy hosszú pályafutása során mindvégig jók voltak a idegei – erős a gyanúnk, hogy sok vetélytársát a „gyenge” fonákjával és feszült állapotban is elintézte volna…
…aki az őt 1978-ban szerződtető Tolnai Vörös Lobogó zászlóvivője is lehetett volna, ha 1984-ben nem igazol a BSE-be, 1991-ben a Kikindába, rá egy esztendőre pedig a Langweidbe…
…aki 15 éven át remekelt német klubjában, ezt – egyebek között – három BEK- és hét ETTU-kupa-diadal jelzi, no meg az, hogy a kisváros egyik utcácskáját róla nevezték el; ki tudja, négy BEK-elsőség esetén talán Langweid főtere viselné a nevét…
…akinek köszönhetően bizonyos Nikoleta Stefanova azt is énekelhetné: Éljen május elseje! Az olasz tehetséggel ugyanis ez év májusa óta foglalkozik edzőként a szükséges tanfolyamokat már korábban elvégző, erre a pályára (is) tudatosan készülő Bátorfi Csilla…
…aki esetleg egyszer Magyarországon is edzősködik majd – igény lenne rá…
…aki miatt 22 esztendeig úgy kezdődött a magyar válogatott összeállítása, hogy Bátorfi Csilla – és nem az ábécésorrend alapján…
…aki miatt Kína (egyúttal a világ) legjobbjai kivételt tesznek: gálákra szóló meghívást nem szoktak elfogadni, de a Bátorfi Csilla tiszteletére rendezendő ünnepre örömest eljönnek…
…aki talán azzal is kivívta a kínaiak elismerését, hogy 1997, 1999 és 2004 kivételével minden évben gazdagabb lett legalább egy – rangos viadalról hazahozott – éremmel; a gyűjteményről VIII. Henrik jut eszünkbe: párját ritkítja…
…aki miatt a Körcsarnok pénztárosának ma délután nem lesz munkája: a belépők egytől egyig elkeltek már…
…akitől ha – 1977-et írnánk – nyolcévesen valaki azt kérdezné, mi szeretne lenni, rávágná, hogy asztaliteniszező…
…aki talán nálunk is jobban sajnálja, hogy nem ma kezdi…
Hanem befejezi.
