Kétszázhatvan forintra sem tellett

Még hogy nincs Kánaán Székesfehérvárott! Egy órával a kezdés előtt a hazai csapat jobbhátvédje, Kocsis Gábor odasétált az automatához, vásárolt egy csokoládét, majd jókedvűen elfogyasztotta. Igaz, nem mindenkinek ennyire édes az élet: egyik játékostársa (nevét fedje jótékony homály) a büfében rendelt magának 260 forintért harapnivalót, ám amikor fizetésre került volna sor, széttárta kezét, és közölte: „Bocs, de nincs nálam pénz... ”

Addigra eldőlt, hogy az első csapat keretéhez tartozó futballisták vállalják a játékot annak ellenére, hogy beígért jussukat természetesen megint nem kapták meg. Pedig felcsillant a remény: valaki bőröndöt markolva lépett be a székházba, csakhogy a fehérvári öltöző helyett az ellenkező irányba indult el, és hogy táskájában mi lapult, azt már sosem tudjuk meg. Egy biztos, nem az a pénz, amellyel lassan négy hónapja tartoznak a labdarúgóknak. Egy bekezdést az is megér, miért léptek pályára Farkas Balázsék. Nos, ha nem húznak szerelést, szerződésszegést követtek volna el: a klubot működtető kft.-vel kötött megállapodás szerint minimálbér jár nekik, de hogy ne csak 65 500 forintot vihessenek haza, úgynevezett reklámszerződéseket is aláírtak – ezt viszont már nem a kft.-vel, hanem egy másik céggel. Az FC Fehérvár a minimálbért át is utalja nekik, a fennmaradó és nyilvánvalóan nagyobb összeget ugyanakkor június óta hiába várják. Bármily röhejes, de ha az egyesület ily módon nem szegi meg az egyezséget, legfeljebb a hitelét veszti el – no nem mintha a magyar labdarúgásban ez még számítana valamit... Vagyis a focistákat ezzel a megállapodással magához láncoló klub addig űzheti kegyetlen játékát, amíg akarja. A helyzet talán október 16-án tisztázódhat, aznap taggyűlést tart a tulajdonosi kör, majd két napra rá az önkormányzat közgyűlésén kerülhet végre pont az ügy végére. Addig nincs más feladatunk, mint kalapot emelni Sitku Illésék előtt, akik ilyen körülmények között is kitartanak. Tegyük hozzá: a főhajtás Sebők Zsoltnak is jár, a kapusban volt annyi becsület, hogy a kezdés előtt feltegye a kezét, s jelezze a szakmai stábnak, nincs olyan idegállapotban, hogy a csapat hasznára tudjon lenni. Mielőtt a Fehérvár kivonult, az Edda Ünnep című slágere bömbölt a magnóban, miközben odakint a szurkolósereg üvöltött: „Gál, takarodj!” Gál László ügyvezető mosolyogva támaszkodott a játékoskijáró plexijének…