Szávay a szerb Jelena Jankovics, a világranglista 3. helyezettje ellen – cseppet sem túlzás – drámai csatát vívott. Előbb a magyar lánynak volt játszmalabdája, majd elveszítette az első szettet. Utána összezuhant, mármár úgy látszott, hogy feladta a meccset, Jankovics ugyanis 5:1-re vezetett a másodikban. Mi több, a szerbnek mérkőzéslabdája is volt.
Nos, Ági megmutatta, hogy elképesztő lelkiereje van, hogy szükség esetén hihetetlen fizikai erőtartalékokat tud mozgósítani. Vesztett helyzetből állt fel, remek játékkal egyenlítette ki a játszmaállást, egyben megtörte sokkal rutinosabb ellenfelét. A döntő szett már csak formalitás volt, Szávay a második játszmával gyakorlatilag a meccset is megnyerte, már „csak” be kellett söpörnie a győzelmet. Ilyen lelki hullámvasúton csupán a legnagyobb sportolók képesek végigmenni. A mennyországból a pokolba, majd ismét vissza a felhők fölé, ahol – mint tudjuk – mindig süt a nap. Ha valakiben maradt még szemernyi kétség az US Open negyeddöntője után, hogy Ági képes lesz-e bejutni a szűk elitbe, az most végérvényesen meggyőződhetett a soltvadkerti lány tehetségéről, képességeiről és a benne rejlő óriási lehetőségről is.
Igen, Ági még sokat tanulhat, de már szinte mindent tud. Szerencsére olyat is, amit nem lehet tanulni. Küzdeni az utolsó labdamenetig. Csak azt nem értettem, hogy Kuhárszky Zoltán, Szávay Ágnes edzője hogyan volt képes pókerarccal figyelni a pályán zajló eseményeket. Én a helyében egyegy felugrást engedélyeztem volna magamnak. Vagy legalább a levegőbe csaptam volna néhányszor. Szávay Ágnes ugyanis éppen sikeres mestervizsgát tett Pekingben.
PÓSA ÁRPÁD
Legfrissebb hírek
