Megrúgták, ezért kiállították

Gera Zoltánra már többször kiosztotta a sors a mérkőzés hőse szerepét, ám most igen kegyetlenül bánt el vele. Tragikus, bukott hős lett belőle, aki legfeljebb az erkölcsi győzelmet vallhatja magának: buktatásáért a skót játékvezető nem adott büntetőt, sőt kiállította. Ez volt az a momentum, amikor a magyar válogatott megzavarodott, ami pedig a vereséghez vezetett.

– Még nem néztem vissza a jelenetet – mondta Isztambulban, a repülőtéren. – Amikor beértem az öltözőbe, azonnal nézni kezdtem a televízióban a mecscset, de ezt az esetet már nem ismételték meg. De nincs szükségem megerősítésre, egészen biztos, hogy tizenegyes volt.

Muszáj volt abban a helyzetben cselezni?

Igen. A kapus közel volt, nem tudtam volna elrúgni mellette, esetleg átemelni felette a labdát, egyetlen esélyem az volt, hogy elhúzom mellette. Akkora lendülettel érkezett – ráadásul a fű nedves volt –, hogy nem tudta kikerülni az ütközést, és elbuktatott.

Amikor Stuart Dougal a sípjába fújt, hitte volna, hogy néhány másodperc múlva kiállítja?

Hallottam a sípszót, ránéztem a bíróra, és megdöbbenve láttam, hogy nem mutat a büntetőpontra. Villanásnyi idő alatt zajlott le ez, és amikor elindult a keze a zsebe felé, azonnal megértettem, hogy mi következik.

Hevesen magyarázott valamit a skótnak. Mit mondott neki?

Azt, hogy nem színészkedtem, és hogy tizenegyes volt. Azért is érthetetlen, ami történt, mert ismer, és tudja, hogy Angliában futballozom. A mérkőzés előtt beszélgettünk is, mondta, jól ismeri az edzőmet, engem is látott már játszani. Márpedig azt mindenki tudja, hogy Angliában a közönség sem tűri meg azt, aki színészkedik, így én sem szoktam hozzá, mi több, sohasem játszom meg a szabálytalanságot.

Mi járt a fejében, amikor lesétált a pályáról?

Nemigen emlékszem… Szörnyű érzés volt, ráadásul ismeretlen, mert eddig még sohasem állítottak ki. Ha sárga lapot kaptam, mindig vigyáztam, hogy elkerüljem a másodikat. Nem hittem volna, hogy akkor kapom meg életem első piros lapját, amikor ellenem szabálytalankodnak.

Az sem fordult meg a gondolataiban, hogy kár volt a felesleges első sárgáért, amelyet az ellenfél alapvonalánál kapott, miután hátulról csúszott be?

Nem, mert ezzel a becsúszással szinte minden mecscsen megpróbálkozom, gyakran be is jön, de most Mehmet Aurélio nagyon jól állt be a labda mögé, és véletlenül a lábát találtam el. Nem ez volt a gond, hiszen a piros lap előtt nem én szabálytalankodtam.

Érzése szerint kihúztuk volna döntetlennel, ha nem állítják ki?

Biztosan nem kapunk ki! Addig is a törökök támadtak többet, de nem tudtak helyzetet kialakítani, látszott rajtuk, hogy zavarban vannak. Emre beállítása ugyan okozott kisebb zavart, de az sem számított, mert nekünk voltak a nagyobb lehetőségeink, nem sokkal a kiállításom előtt például, a védő bravúrosan csúszott bele a lövésembe. Ugyanakkor a kérdést úgy is fel lehet tenni, hogy ha a játékvezető megadja, és mi belőjük a tizenegyest, közben pedig kiállítja a török kapust, akkor marad-e erejük a törököknek az egyenlítésre, akik addig sem igen tudták, hogy hol találhatnának fogást rajtunk. Kár, hogy erre a kérdésre sohasem kaphatunk választ.