Hullámvölgyek és -hegyek

„Négyessel Horváth Zsuzsanna, ötössel Horváth Zsuzsanna” – így kezdődött a hazai csapat bemutatása, ezen jót derült a közönség, mi több, az azonos nevű hölgyek majdnem egyforma magasak is, jogos volt hát, hogy ugyanakkora tapsot is kapjanak. A hangulatra nem lehetett panasz, össze is jött vagy nyolcszáz néző, pedig a bolgárokkal szembeni csata időben egybeesett a Magyarország–Bosznia-Hercegovina futballmeccsel.

Jól kezdett Bencze Tamás válogatottja: masszív védekezésének és formás támadásainak köszönhetően hamar elhúzott 9–2-re. Eközben pillanatok alatt összegyűlt a vendégek négy csapatszemélyi hibája, a játékvezetők gyorsan egyértelművé tették, mit engednek meg, és mit nem. Sikerült kihasználni magassági fölényünket, mert Ujhelyi Petra szériában szedte a lepattanókat, a jól mozgó Béres Tímeát pedig remek passzokkal találták meg az aktív mezőnyemberek, így ő lett a legfőbb pontgyáros. Amikor kellett, kintről is sikerült betalálni Károlyi Andrea és Honti Kata révén, így folyamatosan nőtt a különbség. Teljes mértékben ellenőrzése alatt tartotta a találkozót együttesünk, amely ebben az időszakban nyújtott teljesítményével bárkivel el tudta volna hitetni, hogy ott a helye az Eb-mezőnyben.

Császár Andrea duplájával a kilencedik percben először érte el a magyar előny a tíz pontot, és hiába kért közben időt a bolgár szövetségi kapitány, és váltott védekezést, az első negyed végén dupla annyi pontjuk volt a mieinknek, mint Albena Branzováéknak. Joggal szólt a vastaps, és a jó sorozat folytatódott: a tizenkettedik percben, 28–12nél már tizenhattal tartottunk előbbre, ám ekkor valamiért megállt a tudomány. Sejthető volt, hogy előbb-utóbb jelentkezik a hullámvölgy, de ez most túl mélyre sikeredett, és Tanya Csirov vezérletével tizennégy pontot dobott a vetélytárs válasz nélkül. A viharfelhők tehát nem csak odakint gyülekeztek, noha sokakban reményt keltett, hogy a tizenötödik percben beállt Cserny Réka, ám a kerethez csak a héten csatlakozó erőcsatárról hamar kiderült, messze nincs még csúcsformában.

Béresre közben hamar ráfújtak három faultot, ezért le kellett cserélni, és már majdnem kiegyenlített a bejátszásainkat sorra elhalászó Bulgária, amikor Iványi Dalmának végre sikerült a gyűrűbe gyömöszölnie a labdát, és ezzel átlendítette csapatunkat a hosszú holtponton. Fel is tornásztuk a vezetést kettőről tízpontosra, és a nagyszünetbeni 38–30-as állás jó kiindulási alapnak látszott, hogy megszülessen a továbbjutáshoz szükséges nagy különbségű magyar diadal. Ám a fordulás után megint nyögvenyelősen kezdtünk, nyoma sem volt az első félidőben bemutatott látványos játéknak. Izzadságszagú küszködéssel teltek a percek, alig esett kosár, így nem is tudtunk elhúzni. Nagyon meg kellett dolgozni minden találatért, ezért is volt különösen fájó, amikor tiszta ziccerek maradtak kihasználatlanul.

A nézőbosszantó bakik és az elhibázott dobások tömkelege ellenére a győzelem szerencsére nem forgott veszélyben, egyszer sem vezetett a vendégcsapat. Ez pedig azt jelenti, hogy ha szerdán idegenben sikerül Izraelt is megvernünk, biztos a továbbjutás a pótselejtező második körébe. Számolgatni kizárólag akkor kell, ha elmarad a siker.

Ne kelljen...