Így van ez rendjén, a világraszóló tett éppen úgy része a magyar futballnak, mint a különféle torzsalkodások, érdekharcok, pereskedések vagy éppen a bajnoki meccsek nívója, unalma. És most már mérce is. A bosnyákok ellen hasonló produkciót vár mindenki, hiába, ilyen a drukker, ha egyszer kiderült a játékosokról, hogy képesek önmagukon túllépni, elvárás lesz a kivételes cselekedetből.
Persze nem csak foci van a világon, a hetek, hónapok óta remeklő, a világbajnoki pontversenyt vezető gyorsasági motoros Talmácsi Gábornak is egyre több a híve, olyanok is leülnek a képernyő elé a futamok idején, akik korábban azt sem tudták, hol az eleje a motornak. Vagy Szávay Ágnes… Eddig csak reménykedett a magyar, hogy a soltvadkerti tehetséget egy lapon emlegetik majd a legnagyobbakkal, most, miután legyőzte Nadja Petrovát, egyre többen biztosak benne, s örömmel hiszik el a legnagyobb amerikai sportlap jövendölését, hogy ott lehet az elődöntőben Flushing Meadowsban.
Remény és várakozás. Ez a következménye az aktuális sikereknek, s persze az ezredszer való ráébredés arra, hogy merenghetünk mi napestig a dicső múlton, ecsetelhetjük a legeslegnagyobb sikerekkel kecsegtető ötleteket, vázolhatunk érvekkel, tényekkel, anyagi háttérrel megerősített, a korszerűség jegyében projektnek titulált terveket, a sport jelen idejű műfaj. A ma sikere ad hitelt a múltnak és a jövőnek egyaránt. Az öröm mindig aznapi élmény.
MALONYAI PÉTER
Legfrissebb hírek
