Szokatlan taktikát válaszottt Mészöly Géza, a Vasas vezetőedzője a DVTK elleni bajnoki mérkőzésen. A meccs előtt a hatodik helyen álló csapat hazai pályán a terület nagy részét átadva, a letámadást mellőzve hagyta, hogy az akkor még a tabella utolsó előtti helyén szerénykedő DVTK irányítsa a játékot. Gyors emberei révén inkább váratlan kontrákra épített Mészöly Géza, s mondhatnánk, neki lett igaza, mert bár a vendégek többet birtokolták a labdát, Denisz Rebryk, Lázok János és Németh Norbert gyakorta hagyta állva a nehézkes vendégvédőket, a hazai helyzetek azonban kimaradtak.
Persze a Diósgyőr is tette a dolgát becsülettel, de úgy tűnt, az eddig győzelem nélkül álló együttes az Illovszky-stadionban is beérné egy ponttal, hiszen csupán a 39. percben találta el először a Vasas kapuját. A félidő hajrájában aztán a hazaiak megmutatták, értenek a pozíciós játékhoz is, ám hiába járatták meg pontosan a labdát a diósgyőri tizenhatos előtt, csakúgy, mint a kontraakciókból, ez sem hozta meg a gólt.
A szünet után nekibátorodott a Vasas. Persze Mészöly Géza változtatott a taktikán, feljebb rendelte csapatát, s lám, a bátorság jobb és gyorsabb játékkal párosult – eredményességgel azonban továbbra sem. Bár az 51. percben már gólt kiáltottak a hazaiak, ám a legagilisabb Vasas-játékos, Lázok János balszerencséjére a labda Köteles Lászlóról nem a kapuba, hanem az alapvonalon túlra pattant. De a DVTK nem ijedt meg, s bizonyította, nemcsak a halogatáshoz, a játék lassításához ért, hanem a helyzetkihagyáshoz is. A hajrára megélénkült a játék, és izgalmasabbá is vált. Bár a játékosok láthatóan fáradtak, mégis mentek előre becsülettel: a színvonal ettől ugyan nem lett magasabb, de az iramra nem lehetett panasz, és izgalom is volt bőven. A DVTK is ráijeszett az angyalföldiekre: a mezőny legjobbja, Bodiong Ebala látványos mozdulattal, hatalmas erővel rúgta a labdát a kapufára, megmozdulásával és játékával bizonyította, nem tévedésből szerződtette a Diósgyőr.
Érdekes, izgalmas mérkőzésen igazságosnak mondható eredmény született.