Minden eladó

Régóta vitathatatlan, hogy a futball több mint sport – hatalom.

A világ legvarázslatosabb, leginkább kedvelt játékaként ez mindig magától értetődő volt, ám amióta nem csupán az érdeklődés, hanem a bankszámlák oldalán is milliárdok szerepelnek, ez annyira természetes, mint ahogy az éj követi a nappalt, a nappal pedig az éjszakát. Nincs olyan mozzanat a Nagy Játék közelében, amely ne lenne tőkésíthető – életek, egzisztenciák vehetnek száznyolcvan fokos fordulatot, ha úgy kívánja az üzleti érdek. Nincs az a személyes ügy, amelyre ne lehetne hatással a siker ígérete – a pályán és a stadionokon kívül egyaránt.

Az állampolgárságra például. Amelynél a hétköznapi logika szerint jókora szerep jut az érzelmeknek, volt idő, amikor a polgár és a hazafi ugyanazt jelentette. Rég volt, de igaz – ami a jelent illeti, egy-egy állampolgári eskünél senki sem vár hangzatos, szívből jövő nyilatkozatokat az országot választótól, elegendő, ha a papírjai rendben vannak. A hétfőn hivatalosan spanyollá váló brazil Ronaldinhónál naná, hogy stimmel minden dokumentum, ha a világszerte jegyzett FC Barcelona áll a háttérben, ott nem csupán a futball, az adminisztráció sem hibádzhat.

Sima ügy volt, így a földkerekség egyik legjobb, legkeresettebb futballistája immár spanyol útlevéllel is közlekedhet a nagyvilágban. Sőt. Európa nagy részén útlevél nélkül is átléphet a határokon, hiszen azzal, hogy spanyol lett, Európa polgárának is mondhatja magát. Jellemző tünet, hogy Ronaldinho esetében a krónikások egyáltalán nem kíváncsiak arra, mit gondol Spanyolországról, mi ragadta meg az ottani életből, miért lesz neki jó hivatalosan is oda tartoznia. A mese arról szól, hogy vállalásával csak két európai uniós országon kívüli futballistája van a Barcának, így a klub nyugodtan körülnézhet a piacon.

Minden eladó.

MALONYAI PÉTER