Kiélezett végjáték és számmisztika

Alig több mint száz nap múlva, december 2-án kezdődik az olimpiai kvalifikáció szempontjából kulcsfontosságú franciaországi női kézilabdavilágbajnokság, így a magyar válogatottnak szüksége volt olyan erős felmérőre, mint a Pannon-kupa. A számmisztikával foglalkozók hosszasan tanulmányozhatják a 32-es jelentőségét a mieink életében, hiszen a torna első körében, Pápán a románok ellen, majd a záró fordulóban, Győrött az oroszokkal egyaránt 32–32-es döntetlent játszott a magyar együttes. Mindkét meccsen volt esély a győzelem megszerzésére, hiszen Pápán döntetlennél támadhattak a magyar lányok, de csak egy időn túli szabaddobásig jutottak, míg Oroszország ellen tíz másodperccel a vége előtt, egygólos vezetésnél elég lett volna megtartaniuk a labdát. Nem sikerült, de a cél nem is a Pannonkupa megnyerése volt. Ha decemberben Franciaországban hasonló helyzetekben jó döntéseket hoznak a magyar kézilabdázónők, akkor megérte megrendezni a tornát, hiszen az ilyen kiélezett végjátékokat edzéseken nem lehet modellezni, ezeket a szituációkat csak „élesben” lehet gyakorolni.

S hogy milyen volt a magyar válogatott száz-egynéhány nappal a világbajnoki rajt előtt? Az ismét kiderült, hogy kapusproblémája nem lesz. Pálinger Katalin klasszisának megfelelően megbízhatóan védett, és Herr Orsolya meg Triffa Ágnes is élt a lehetőséggel. A jobb szélen Kovacsicz Mónika kezdőként és a kispadról felállva sem jött zavarba, egy poszttal beljebb Mehlmann Ibolyát öröm volt nézni, ha elkapta a fonalat, igaz, akadtak rosszabb periódusai is. Görbicz Anita nagyon messze van csúcsformájától. Az oroszok ellen volt egy csodás 30 perces száguldása, ám hozzáállásáról többet elárul az a jelenet, amikor az oldalvonal felé guruló labdát hatalmas vetődéssel csípte el. A torna talán legkellemesebb meglepetése a beállós Szamoránsky Piroska volt. Tóth Tímea egy héttel korábban a Hypóban remekelt a győri nemzetközi tornán, ezúttal halványabban játszott, de ő a kritikus pillanatokban mindig hozza magát. A bal szélen Vérten Orsolya megbízhatóan teljesített, az emberhátrányos helyzetekben pedig sokat lendített a csapaton. A védekezés – különösen az oroszok elleni mérkőzés középső periódusában – elsőrangú volt, középen a Szűcs Gabriella, Tomori Zsuzsa duó elbírt a súly- és magassági fölényben levő ellenféllel, s hathatós segítséget kapott a kettes pozícióban védekező Szamoránskytól és Vértentől.