Sírni tudna az örömtől

Sokkal nyugodtabb és ki egyensúlyozottabb napokon van túl, mint az Európa-bajnokság előtt. Mi volt a különbség?Sokkal nyugodtabb és ki egyensúlyozottabb napokon van túl, mint az Európa-bajnokság előtt. Mi volt a különbség?

A spanyolországi verseny után újra edzésbe álltam, de

hamarosan elkaptam egy makacs kötőhártya-gyulladást, amely máig érezteti hatását, hiszen fáj a torkom, és köhögök. Edzőm, Vécsi Viktor nem erőltette a tréningeket, azt mondta: a tervezett munkát maradéktalanul elvégeztem, most már csak az érzés miatt kellene eveznem. Így is volt. Ő tudta, hogy mentálisan jó vagyok, meg tudom oldani a feladatomat a kihagyott edzések ellenére. Nyugodt voltam, nagyon akartam nyerni, hiszen tavaly Szegeden saját közönségem előtt nem sikerült. Azt gondoltam, itt az ideje, hogy elvegyem a németektől az örömöt, és Duisburgban győzzem le Andreas Dittmert. Jó volt az idő, jó volt a pálya, azt mondtam magamnak a rajt előtt: Attila, ha most nem tudsz nyerni, akkor talán soha!

Már az elő- és a középfutam is jól sikerült.

Egyik sem volt könnyű. Az előfutamban azért küzdöttem, hogy a középfutamban jó pályát kapjak, ebben segített Opaljev, hiszen vele tudtam menni egy darabig. Ugyanez a középfutamban megismétlődött, akkor az üzbég versenyző vezetett hatszázötven méterig.

Mi volt a taktikája a döntőben?

Nem akartam lemaradni a többiektől. Jó volt, hogy a Dittmer melletti pályát kaptam, mert őt tartottam legnagyobb ellenfelemnek, és jó volt látni, hogy százötven méter megtétele után elkezdett leszakadni az élbolytól.

Említette, hogy nem emlékszik a futamra. Miért?

Mert csak magammal foglalkoztam, kizártam minden külső tényezőt, arra figyeltem, hogy minden húzásom olyan legyen, amilyennek lennie kell. Sikerült elég erőt belevinnem az evezésbe, és a technikámmal is elégedett vagyok.

Miért nem ebédelt?

Mert egyrészt nagyon izgultam, másrészt nem akartam, hogy az étel a gyomromba kerülve energiát vonjon el onnan, ahonnan most nem kellene.

Mit szól szlovák csapattársa ezüstérméhez?

Nagyon boldog vagyok, hogy kettős győzelmet arattunk. Amikor megláttam, hogy Marián a második helyen ért célba, egy pillanatra elfelejtettem, hogy nyertem, és jobban örültem az ő sikerének. Majdnem kiugrottam a hajómból örömömben, csak azért nem tudtam, mert annyira elfáradtam. Fontos eredmény ez Marián számára, mert önbizalomhiányban szenved.

Az idén megnyerte a Világkupát, az Európa-bajnokságot és a világbajnokságot is. Tökéletes évet zár az augusztusi előolimpiai szerepléstől függetlenül.

Mindent megcsináltam, amit elterveztem. Ahol akartam, ott nyertem. Sírni tudnék, annyira boldog vagyok. Győztem saját közönségem előtt Szegeden a Világkupán. Aztán megvertem a spanyol olimpiai bajnok David Cal Figueroát a kontinensviadalon Spanyolországban, majd világbajnok lettem Németországban, megelőzve a hazaiak kedvencét, Dittmert. A következő nagy feladat: jövőre Pekingben nyerni!

Eredményei alapján az olimpia kenu egyes versenyszámának ezer méteren ön az első számú esélyese.

Elfogadom a tényt, hogy én vagyok a legjobb, de az esélyesség tényét kizárom, nem foglalkozom vele. Mariánnal kitaláltunk egy jelmondatot, amely még rímel is. Így szól: munka kell, de fejben dől el. Ez azért tetszik nekem, mert mindent kifejez arról, hogy nagyon sokat kell edzenünk, de hogy kiből lesz első vagy utolsó, az tulajdonképpen a mentális állapoton múlik.