Akadt olyan svéd sajtómunkás, aki a Bajnokok Ligája-párharc szerdai visszavágóját minden idők egyik legnagyobb eseményeként aposztrofálta. Persze nem volt akkora csoda ez a lelkesedés, hiszen a továbbjutó csapat megkapta az esélyt, hogy a harmadik selejtezőkörben a Valenciával játszhasson a főtáblás szereplésért.
A remélt siker érdekében a svédek kis túlzással ott tettek keresztbe a debreceni küldöttségnek, ahol tudtak: nem stimmeltek az étkezések és a transzferek megadott időpontjai, igaz, a helyiek – némi rábeszélés után – a keddi tréning előtt hajlandóak voltak fellocsolni a Boras Arena műfüvét. S aztán „bónuszként” jött a svájci játékvezető, akinek küldetéstudata volt: csak nem engedni győzni a magyar csapatot… Pedig a Lokinak volt esélye a sikerre.
A találkozó első félideje kopírozta a debreceni kilencven perc nyitó periódusát: a szélsőket ezúttal is keveset foglalkoztatta a magyar együttes, pedig Demjén Gábor tartotta pozícióját – ellentétben az aktív, de rendszeresen középre záró vagy oda behúzódó Dzsudzsák Balázzsal. Ezzel együtt is előnybe kerülhetett volna a 0–1-ről startoló magyar bajnok, ha Claudio Circhetta játékvezető Dorge Rostand Kouemaha fejesénél (cirka harminc méterről…) nem svéd szabadrúgást ítél Johan Wiland kapus tulajdonképpen bámulatos magánszáma után az első félidő végén. Nem az volt a gond, hogy az Elfsborg unalmasan, alibizve, ám előnye tudatában érthetően csalta a futballt, a problémát a debreceniek ötletet és türelmet ezúttal is nélkülöző előadása jelentette.
A folytatásra legalább a lövőkedv megjött: Leandro két kísérlettel jelentkezett a szünet után, az „őszinteségre” a svédek két gólhelyzettel, a magyarok pedig rövid időn belül három, szabálytalanul elvégzett bedobással válaszoltak. Kerekes Zsombor becserélésével már három támadó próbálta – valamirevaló esély nélkül – Johan Wiland kapujába passzírozni a labdát, Miroslav Beránek pedig Sándor Tamás behozatalával próbálta menteni a menthetőt. Hogy Kerekes Zsombor kapufája vagy Dorge Rostand Kouemaha – amúgy tragikomédiába illő – kiállítása volt-e a kulcsmozzanat, lényegtelen, a DVSC-TEVA a 0–0-val 0–1-es összesítéssel elbukott, és akárcsak tavaly, az idén is a második selejtezőkörben lépett le az európai színpadról.
Hogy mit vesztett szerda este Borasban a Loki?
Nagyjából kétszázmillió forintot (megközelítőleg ennyi lett volna a Valencia elleni mérkőzések „hozománya”), de vélelmezhetően edzőjét is…
