A négyes tornák lebonyolítási rendjéből adódóan a magyar válogatott állt előrébb a jegyzőkönyvben a házigazda észtek ellen a tallinni viadal második napján. Ez a beosztás a helyi zenekezelőt is meglephette, mert a bemutatásnál „ezerrel” dübörgött a heavy metal a hangszórókból. A Metallicát civilben hallgatta a mieink kispadjánál Báder Márton, aki a lettek ellen szombaton csapatunk legjobbjaként 14 pontot és tíz lepattanót jegyzett 22 percnyi játék során, ám érezte tavasz végi izomsérülését, így Sztojan Ivkovics vasárnap már nem kockáztatta meg a játékát.
Báder helyett Horváth Zoltán, Kámán Tamás posztján Molnár András kezdett, és az észtek is három alapembert váltottak az előző napi összeállításukhoz képest.
Az elején a „vendégségben lévő” hazaiak látszottak elhúzni. De csak látszottak… Már az észt előny idején kiviláglott az is, hogy ez a magyar válogatott harapós kedvében lépett pályára, a védekezés a kezdetektől a lettek ellenit idézte, és támadásban is körvonalazódott, mi is a követendő példa. Simon Balázs büntetőivel a mieink tartottak előrébb, majd a 14. percben, Molnár zsákolását követően tízzel mutatott több fehér mezes pontot az eredményjelző, mint a kékek sorában. Aztán Kámán magától értetődőnek tűnő mozdulattal küldött a helyére két triplát, és amikor a 18. percben a csapatkapitány Németh István is útjára engedte a labdát hasonló távolságból, már az észt közönség is vastapssal jutalmazta a húszpontos magyar vezetést jelentő akció befejezését. Mindeközben saját kosarába addig csupán három pontot – kettőt a mezőnyből, egyet a büntetővonal mögül – engedélyezett abban a negyedben az Ivkovics-legénység.
Öröm volt nézni ezt a magyar válogatottat. Régen fordult elő, hogy a gárda egymás után szedett három lepattanót, és hogy a kispad egy emberként ugrott talpra megünnepelni a társak remek megoldásait. Volt minek tapsolni.
A második félidőben a baltiak mindent megpróbáltak, letámadtak, de nem sok sikerrel tették. Miután legjobbjuk, a korábban a CSZKA Moszkvában és az UNICS Kazanyban is megforduló Martin Müürsepp révén a negyedik negyed elején szerzett kosarakkal felzárkóztak, Németh egy tíz méterről elengedett hármassal lehűtötte az igyekezetüket, majd Simon is távolról „pontosított”.
Aztán már nem kellett mást tenni, mint őrizni az eredményt, taktikus, okos kosárlabdával. Ez a válogatott már ezt is tudja.
