Úgy tűnik, július a nagy vissza térések hónapja. Alig egy héttel ezelőtt az antwerpeni ifjúsági Európa-bajnokságon Gyurta Dániel ismét athéni fényében csillogott, az országos bajnokság negyedik napján pedig Kis Gergő fürödhetett – hosszú idő után újra – a dicsőségben. A nyurga ajkai úszó a tavalyi ifi Eb-n jelezte, hogy helyet követel magának a legjobbak között, mind 1500 méter gyorson, mind 400 méter vegyesen. A budapesti felnőtt Eb aztán balul sikerült számára, a 400 méter vegyes előfutamában szabálytalan fordulója miatt kizárták, pedig mindenki egyetértett abban, hogy Cseh László és az olasz Luca Marin mögött megszerezte volna a bronzérmet.
A decemberi rövid pályás Eb-re egy központi edzőtábor – amelyben nem érezte jól magát – után utazott el. Furcsa módon nem indult vegyesen, 1500 gyorson pedig csupán a kilencedik lett. Ez és egy újabb központi edzőtábor után került mélypontra, a január és március közötti időszak pokoli nehéz volt számára, az is megfordult a fejében, hogy feladja, inkább tanul, mert az úszásban nincs jövője. Március elején lemondta a melbourne-i világbajnokságot is.
„Árnyéka önmagának” –mondta akkor Farkas András, Kis edzője. Sokan temetni kezdték, elfordultak tőle. Ajka polgármestere volt az egyik, aki bízott benne, továbbra is támogatta. Kis pedig otthon edzett, versenyekre nem járt, s közben leérettségizett. Az obra úgy érkezett, hogy kiharcolja a pekingi részvételt. Vegyesen ugyan A-szintes időt úszott, ám a 4:17.20-szal csak a harmadik legjobb magyar, így utolsó lehetőségnek maradt az 1500 méter.
„Amikor beugrottam a vízbe, már csak a versenyre koncentráltam – mondta Kis a futam után. – Tudtam, hogy erősen kell kezdenem, csak úgy lehet esélyem, ám nem gondoltam volna, hogy közben a nyolcszázas országos csúcsot is megdöntöm.”
Pedig így történt (7:58.75 a rekord). Mire fél távhoz ért, már a fél uszoda hangosan biztatta, lengtek a parton a melegítőfelsők, törülközök, papírlapok, megpróbálva tartani a lelket a hosszokat szakadatlanul rovó úszóban.
„Ezeregyszáz méternél már nagyon fáradtnak éreztem magam, lassultam, de hallottam, hogy bízik bennem a vidéki szekció” – tette hozzá. Az utolsó száz méterre fordulva már mindenki tudta, hogy megdönti Verrasztó Dávid 15:14.68-as rekordját, a kérdés csak az volt, mennyivel. Az utolsó ötven méteren még parádés hajrára is maradt ereje. Az óra végül 15:08.20-nál állt meg (jócskán az A-szinten belül), a célba érés pillanatában pedig mintha mázsás súlyok szakadtak volna le Kis válláról. Egyből kipattant a medencéből, felugrott a rajtkőre, és onnan integetett a publikumnak. Hazai úszóversenyeken ritkán tapasztalható, megindító pillanat volt, ahogy a lelátón még percekig zúgott a taps.
„Most harcolunk egy jót Cseh Lacival, aztán majd a jövő héten Párizsban meglátjuk, mire leszek képes” – ezek már Kerékjáró Tamás szavai, aki március óta tartja a 200 méter pillangó országos csúcsát. A hangjából a verseny előtt érződött, hogy ezúttal nincs csúcsformában, a kiugrást a jövő heti párizsi versenyre tartogatja. Végül a nagy csata elmaradt, bár „Karika” tisztességgel küzdött. Cseh már a táv elején meglépett tőle, így csak tisztes távolból figyelhette, ahogy riválisa a célba csap. Cseh örömmel nyugtázhatta, hogy ismét ő az országos csúcstartó 200 méter pillangón (1:57.13).
„Nem az lebegett a szemem előtt, hogy mindenáron visszavegyem az országos csúcsot Karikától – mondta Cseh. – Végreegy jót akartam úszni kétszáz pillangón, ezért is adtam fel a száz méter gyorsot. Örülök a rekordnak, de nem vagyok teljesen elégedett, még ennél is jobbat várok magamtól.”
Ami a 100 gyorsot illeti: Cseht kizárták az előfutamban, miután az első 30 méteren fel sem jött a víz alól. A lényeg azonban, hogy már négy számban van olimpiai A-szintje (200 és 400 vegyes, 200 hát és pillangó).
„Még messze az olimpia, egyelőre nem tudom, hogy a két vegyes mellett milyen számban indulok” – mondtaCseh László.