Mintha Fischer-Szpasszkij sakkjátszmát néznénk.
Megfontolt lépések itt, váratlan húzások ott. S hogy mi lesz a vége, nagyjából már azt is tudni. Remi lesz, békés, barátságos, vállveregetős döntetlen. Mert a helyzet, a magyar futball helyzete ezt kívánja.
Már nem csak a Ferencváros szurkolói unják az MLSZ kontra Fradi háborút, már nem csak a zöld-fehér hívek hiányolják kedvenc csapatukat az első osztályból. Így van ezzel mindenki: jusson fel jövőre az NB I-be a Ferencváros, s legyen végre béke.
Ha ehhez az kell, hogy hülyének nézzenek mindenkit, akkor úgy.
Mert egyre inkább ez a helyzet. A háttérben nagy valószínűséggel már megszületett az alku.
Az MLSZ illetékesei úgy felejtik el a Fradi pereskedését, az okirathamisítást, az Üllői úti fenyegetéseket, mintha azok nem is lettek volna, ezért cserébe a zöld-fehér klub vezetői eltekintenek a több száz milliós kártérítéstől, amely a jogtalan kizárás miatt járna nekik.
Nincs, nem lehet más vége a nagy játszmának.
Eddig a Ferencvárosnál volt a lépéselőny, mondták is az éppen hatalmon lévő vezetők, hogy erkölcsi kötelességük kártérítési igénnyel előrukkolni, a szurkolók szembeköpése lenne, ha nem fejnék meg mintegy négyszáz millió forintra a labdarúgó-szövetséget, cserébe a kizárásért, a meghurcoltatásért, a jogtalan eljárásért.
S így is történt, ment a beadvány a bíróságra, a közvélemény pedig várta, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség bármelyik illetékese egyszer majd nyilvánosan kér elnézést a Fraditól, s azzal a lendülettel utalja át a csaknem félmilliárd forintos vigaszdíjat.
Erre már aligha lesz szükség.
S még az sem kizárt, hogy a kialakult helyzet olyan nagyon bántaná az Üllői úti elöljárókat. Mert látszólag kapitális hibát követtek el a zöld-fehérek házatáján, letagadtak valamit, amit nem kellett volna, királynőt áldoztak a partiban.
Csakhát a béke, s a nyugalom talán fontosabb, mint négyszáz millió forint. Ne csodálkozzon senki, ha a jövő héten közös közleményt jelentet meg az MLSZ és az FTC vezérkara.
A kiegyezés és a béke jegyében.
SINKOVICS GÁBOR