Taktikai harc önmagunkkal és a heggyel

2007.07.23. 23:00
Címkék
Az alaptáborba érkezve az expedíciózás egyik szép és nehéz szakaszán túl, már csak a hegy megmászása a dolgunk. A hegymászónak ez az egyszerűbb testhez állóbb feladat, a szervezés, utaztatás nehézségei fárasztóbbak és sokszor kilátástalanabbnak tűnnek mint egy óriáshegyre való feljutás.
Az alaptábortól indul a taktika, amely az akklimatizációból és saját szervezetünk formába hozásából áll, amelynek a végén, ha minden jól alakul kedvező időjárásban sikerül biztonságosan csúcsot támadni.

Ezúttal rossz ritmust fogtunk ki, a türelmetlenség nem mindig kifizetődő. A hegy alsóbb szakaszain akklimatizációs célból lehet rossz időjárási viszonyok között is mozogni, ám ez most ahhoz vezetett, hogy viharban voltunk fent, mire lejöttünk pihenni, jó idő lett. Hogy helyre billentsük a ritmust, miután nagy nehezen sikerült a friss hóban letalálni a 2-es táborból, hét napot töltöttünk lent. Négy napig gyönyörű idő volt, amikor a kínaiak elérték a csúcsot – ekkor mi is elérhettük volna a 3-as tábort –, majd három nap rossz idő, amelynek már nagyon vártuk a végét.

Végre normalizáltuk a ritmust javuló időjárási viszonyok között mentünk fel az 1-es táborba, ott ugyan ránk tört némi megszokott havazós rossz idő, de egy nap kényszerpihenő után jó időt ígértek és lehetett folytatni a felfelé nyomulást, ezúttal biztosan a 3-as, csúcstámadó táborig és ha a feltételek kedveznek, akár a csúcsig.

Nyolcezres csúcsra az akklimatizációs túrának 7000 méter körül kell lennie, a G1 3-as csúcstámadó tábora 7100 méteren van, amit még nem sikerült elérnünk. Amint ott is aludtunk, az alaptáborban kipihentük, indulhat a csúcsroham. Persze ha jók a viszonyok, kár kihagyni a lehetőséget, hiszen az nem is olyan egyértelmű a magashegyek világában.

Csapatunk mind a tíz tagja elég jó állapotban érte el a csúcstámadó tábort és egyértelműen folytatni kívánta a felmenetelt a csúcstámadásba. Volt némi szerencsénk két olasszal, akik nagy erővel törték az utat a rossz hóviszonyok között, így értük el a 3-as tábort és éjszaka indultunk a csúcsrohamra.

Fizikai állapotunk könnyen mérhető az óránként megtett szintkülönbségből. Alpesi körülmények között akár 500 méter is megtehető, persze a magassággal, a felhígult levegővel ez a teljesítmény jelentősen csökken. A legnagyobb magasságban is elgondolkodtató, ha az óránkénti emelkedésünk 100 méter alá csökken.

A nem teljes akklimatizációnk miatt e kritikusan lassú tempóban haladtunk, és amint ránk virradt a közelinek tűnő csúcs, a környék egyre viharosabbá vált. A szél nem csak a haladást nehezítette tovább, hanem a tájékozódást is. Amint az olaszok feladták, természetes kérdéssé vált, hogy érdemes-e folytatni, az órára pillantva ugyan még korán volt, de a magasságmérő azt mutatta, hogy még félúton vagyunk a csúcs felé, és a körülmények csak rosszabbodnak. Persze tökéletes akklimatizációval, egy jól időzített csúcstámadást nehezebben ad fel az ember, de ez kényesebb helyzet volt. Végül is mindenki a saját belátása alapján dönt, és mindig marad kétely egy döntés helyességéről. Csak az olyan csúcssiker az egyértelmű, ahonnan épen visszatér a mászó. Egy következő rohamban ez a csapat sokkal többre lesz képes, és úgy érzem, mindenkinek reális csúcsesélye lehet.

Ám most sorra rá kellett ébrednünk, jobb feladni. Mécs Laci állapota épp annyival volt jobb, hogy tovább bátorkodjon, bár a viszonyok őt is elbizonytalanították, de végül kitartását siker koronázta. A visszafordulókat Tarjányi István sem követte, ő végül a csúcsról visszatérő Lacival fordult csak vissza, hiszen túl nagy kockázat lett volna a további felfelé haladása.

Rossz idő jön és pihenő napok, már a csúcstámadás napja sem volt „tökéletes”, az előző nap tisztább, szélcsendesebb volt. A csúcstámadásunk másnapjára tudni lehetett, hogy elromlik az idő. Aki tehette, ment minél lejjebb. Hildával maradtunk bevárni a még fent lévőket, akik 17 óra körül rendben megjöttek a 3-as táborba. Laci és Pisti túl fáradtak voltak a további ereszkedéshez, de amúgy minden rendben, mi leereszkedhettünk a 2-es táborba, társaink meg már az 1-es táborba érkeztek estére.

A következő nap a hegy minden táborából ereszkedtek csapataink, sorban érve el az alaptábort, legvégül a legjobban lefáradt Laci és Pisti. Ünnepelhettünk egy csúcssikert, amely ebben az idényben még nem sok termett a vidéken. Készülhetünk egy nagyobb, eredményesebb rohamra.
Legfrissebb hírek

José Mourinho második eljövetele elég lesz a Barca trónfosztásához?

Spanyol labdarúgás
4 perce

A Honvéd vízilabdacsapata horvát és görög ellenfelet kapott a BL-ben

Vízilabda
4 perce

Több mint 120 nevező Nyirádon, az FIA autókrossz Európa-bajnoki futamon

Egyéb autó-motor
12 perce

Egy félidő után a Kispest-Honvéd vezet a Vasas ellen

Labdarúgó NB I
14 perce

Jön a román élvonal történetének első székely rangadója

Minden más foci
34 perce

Csinger Hollandiába, Gruber Belgiumba igazolt, Núnez ismét Szalah csapattársa lehet – pénteki transzferhíradó

Minden más foci
42 perce

Hét magyar aranyérem a fekvenyomó Európa-bajnokságon

Egyéb egyéni
1 órája

Lovas Világjátékok: Kaizinger Balázs a díjlovaglás után a 60. helyen áll a lovastusázók között

Egyéb egyéni
1 órája