Azt hittem, nyaral. A hangzavar nem erre utal. Azt hittem, nyaral. A hangzavar nem erre utal.
Most érkeztem meg Balatonszemesre, ahol egyszerre üdvözölnek az unokáim és a lányom kutyája. Örülnek nekem, ez mifelénk ilyen.
Aktív pihenésre számíthat.
Persze… Ahol nagy a család, ott természetes a mozgás. Az egyik gyerek bárányhimlős, külön figyelmet érdemel, de a többieknek kijár a vízi csúszda és minden, amivel csak a Balaton szolgálhat nyáron. Negyven éve megvan a házunk Balatonszemesen, el sem tudom máshol képzelni a nyarat. Ha valami jó, abban érdemes kialakítani a megszokásokat.
Az is megszokott már évtizedek óta, hogy Kulcsár Győző mellé a legendás jelzőt illesztik. Amíg versenyzett, vívóként, most pedig mesterként. Valamit biztos nagyon tud.
Nem hiszem, hogy különleges képességeim lennének.Igyekszem rendszert vinni a gyerekek életébe, ez minden.Továbbá tudatosítom bennük, hogy nincs mese, a melót el kell végezni. Ha elvégezték, akkor már könnyű elhitetni velük, hogy övék a világ, vívjanak csak felszabadultan.
Tényleg egyszerű lecke, legalábbis önnek, akinek van hitele.
A hitelesség fontos, de önmagában roppant kevés. Az is kell, hogy látszata legyen a munkának, hogy ne csak higgyen a gyerek a sikerben, hanem át is élje. Hogy így legyen, ahhoz nélkülözhetetlen a szerencse is. Egyébként nem csinálok mást, csak azt, amit legendás mesteremtől, Vass Imrétől láttam és tanultam. Tőle is mindig megkérdezték, mi a titka, ő pedig csak annyit mondott: dolgozni kell. Sokat. Nem a leglátványosabb ars poetica, nem kerülhetett fel vele a világlapok címoldalára, de az igazságát még senki sem kérdőjelezte meg. Azt is a mesteremtől tanultam, hogy mindenkihez másképp kell közelíteni. Hogy emberileg, az természetes, de a páston, az edzéseken is. A munkát nem lehet uniformizálni, a vívásban már csak azért sem, mert asszó közben mindenki őszinte, kitárul a teljes személyisége, akár akarja, akár nem. Fény derül bátorságára, félelmeire, önértékelésére, semmi sem maradhat titokban.
Azt mondják, hiába van túl a hatodik ikszen, még mindig jobb vívó, mint a tanítványai.
A gyerekeknél talán igen, de a felnőttek ellen nem lenne esélyem, ha asszóznánk. Mire felemelem a kezemet, ők kétszer körbefutnak, ez azért eléggé nagy hátrány, lássa be.
És a müncheni olimpia? Ott úgy lett bronzérmes egyéniben, hogy csak a kezét használta.
Meg a fejemet… És fiatalabb voltam több mint harminc évvel. Meg aztán hiába voltam szinte járóképtelen bokasérülésem miatt, sok-sok edzés volt a lábamban, az izmok még a bajban is tudták, hogyan segítsenek. Arról nem beszélve, hogy becsületbeli ügynek tekintettem, hogy helytálljak, a bokám ugyanis úgy tört el, hogy az olimpia előtti edzőtáborban az egyik éjjel fogadásból vívtam egy kanadai magyar tőrözőgyerekkel, elég volt egy rossz lépés, és vége…
Fogadásból?
Igen. Állította, hogy jobb vívó nálam, mire én közöltem, hogy tőrben is megverem.
Mit gondol, a maiakban van annyi vagányság, mint önben?
Más ma már a világ… De a fiúkat szerintem nem kell félteni, aligha hiszem, hogy Boczkó Gábort, Imre Gézát, Kovács Ivánt vagy Kulcsár Krisztiánt csőbe tudná húzni bárki is, meglehetősen dörzsölt fickók.
Milyenek legyenek harminc fölött, a vívóteremben felnőve?
Hát tényleg nem fiatal csapat, összesen 136 esztendőt számlálnak. Ha azt veszem, hogy a veterán-világversenyeken 150 év az alsó korhatár csapatban… Viszont mind a négyen nagyon jó vívók, s ami fontosabb, rendkívüli módon összetartanak.
A genti Európa-bajnokságon mintha a csapatverseny fontosabb lett volna az egyéninél.
A fiúknál érthetően, hiszen ha csapatban kvalifikálod magad az olimpiára, három embered indulhat egyéniben. Ezért fontos a genti aranyérem, hiszen most az élen állunk az olimpiai ranglistaversenyben. A lányoknál más a helyzet, ők, ha úgy tetszik, becsületből szerepeltek jól, nekik ugyanis nem rendeznek csapatversenyt Pekingben. Náluk nem én, az élet válogat, hiszen csak a ranglista első tizenkét helyezettje vívhat az olimpián, ráadásul országonként mindössze kettő. Egyelőre minden magyar jól áll, Szász Emese különösen, ő vezeti a listát, ezzel együtt még megjósolni sem lehet, ki indulhat, januárban például kilenc kvalifikációs verseny lesz egymás után.
Van esélyük tanítványainak arra, hogy tananyag legyen belőlük a párizsi vívóakadémián? Mert önből az lett.
Mesélték, hogy a Philippe Riboud-val vívott egyik asszómat oktatják…
Győztes asszó volt?
Hát persze! Különben megtiltanám, hogy annyian lássák.
