Kiböjtölték,megünnepelték

…és amikor Petik játékvezető zászlajával jelt ad a ráúszásra, még az az ujjnyi rés is bezáródik a Komjádi uszoda tetején, ami egyfajta köldökzsinórként az élettel kapcsolja össze az 1500 nézőt. Az amúgy is elviselhetetlen hőség odáig fokozódik, hogy Dante poklának legalsó bugyra alpesi szanatóriumnak tűnik az Árpád fejedelem úti intézményben uralkodó klímához képest.

Miközben innen légvonalban háromszáz méterre, a Margitszigeten, Európa legszebb nyitott uszodájában vígan pancsikol a fürdőközönség…

Ez normális…?

Mielőtt Kovács Róbert Varga Dániel álompasszából vezetéshez juttatná az angyalföldieket, Horkai György montreali olimpiai bajnok, a Kemény Dénes előtti utolsó szövetségi kapitány vállalkozik olyasmire, amire óvatos duhaj még véletlenül sem: jósol.

„Ha vízilabdameccs lesz, akkor öt góllal bizony jobb a Honvéd. Ha őrület, akkor bármi elképzelhető. Eddig semmi sem a józan ész jegyében történt…”

„Hores” tehát leteszi a garast, mi pedig azonnal a meccs varázslatának hatása alá kerülünk. Mert bizony meccs ez a javából, vérbeli vízilabda – nem pedig őrület –, mégsem tud elhúzni a Honvéd. Sőt egyik csapat sem. Egy gólnál nagyobb előny egyszer sem keletkezik, mintha csak a Megbilincseltek című film peregne, elválaszthatatlanul egymáshoz van kötve a két ellenfél.

Azért a Vasas tűnik motiváltabbnak, ami nem is csoda: legutóbb 1989-ben volt bajnok a csapat Kenéz György irányításával, s akkor még Nemes Gábor és Kósz Zoltán váltották egymást a kapuban, Petőváry Zsolt ontotta a gólokat, egy felvidéki behemót, Roman Polácik játszadozott centerben a védőkkel, mint bohóc a kalapjával, Mészáros Csaba és Tóth Frank is hozzátette a magáét, s a jelenlegi szakosztályvezető, Méhes Gábor még a vízben szervezett, nem a szárazföldön. Emlékszünk még az 1989-es fináléra, a Vasas és az Újpest – akkor még Dózsa – között? Azok a srácok, akikkel már a mostani döntő után szállok fel a hatos buszra, biztosan nem… Még nem is éltek akkor, most pedig egyikük Varga Dánielt követeli az év vízilabdázójának, míg másikuk Steinmetz Ádámnak adná ugyanezt a díjat.

„Tényleg megírja ezt a holnapi Nemzeti Sportban?” – érdeklődik a Steinmetz-párti.

Meg én…

No de hová sietünk, még semmi sem dőlt el, Varga Dani bombagóljaira jobbára Molnár Tamás válaszol, sőt három perccel a lefújás előtt Benedek Tibor önmaga első góljával 9–8-as vezetéshez juttatja a hétszeres bajnokot.

„Ugye, kedden lesz az ötödik meccs?” – érdeklődik valaki a

VIP-páholyban, de nem lesz ötödik meccs.

Nem, mert a Domino olimpiai bajnok kapusa, Gergely István nem tudja hárítani Mátyás Zoltán világ végi, Szivós Márton kezén megpattanó labdáját, majd a kegyelmi állapotban pólózó Varga Dani Benedek vasmarkának szorításában is betalál, s 10–9-re győz a Vasas.

„Nem is akarom elhinni… –

mondja a könnyeivel küszködő Petőváry Zsolt, a 18 évvel ezelőtti aranyérem 220-szoros válogatott hőse. – Azt feltétlenül írd meg, hogy Steinmetz Ádám szobrot érdemelne. És nem csak a családi tragédiára gondolok. Ádám voltaképpen nem is pólózhatna, olyan beteg, súlyos nyaki gerincsérve van. És nemcsak hogy játszott, hanem még gólt is lőtt. Igazi hős…”

Aztán átadják az aranyérmeket, Steinmetz kapitány, a Barnabás zokog, öccse vigasztalja, majd összeölelkeznek özvegy édesanyjukkal. Ha valaki megérdemli az aranyérmet, akkor ők igazán. Milyen kár, hogy a sportban csak a legritkább esetben osztják érdemek alapján az aranyérmeket.

Amúgy szinte mindenki elérzékenyül az uszodában, a 133szoros válogatott legenda, Markovits Kálmán is – pedig karrierje első felét a Ferencvárosban töltötte, s csupán a másodikat a Vasasban –, s bizony fia, Markovits László, a boldog klubelnök szeme is felettébb gyanúsan csillog, hirtelenjében a New York Rangers 1994-es Stanley Kupa-diadala jut eszembe, az persze nem 18, hanem 50 évnyi böjtölés után született…

Ami korábban nem sikerült Faragó Tamásnak, Somossy Józsefnek és Kásás Zoltánnak, azt most egy nem éppen veretes játékosmúlttal rendelkező, szorgalmas mesterember, a csapatot 2004 óra dirigáló, végtelenül szerény, csendben dolgozó Földi László megvalósította.

1945, a szakosztály megalakulása óta ez a tizennegyedik bajnoki aranyérem.

Végre sikerült elmozdulni a balszerencsésnek tűnő tizenháromról… ½