Taylor kontra Spinks
A „Tökéletes rekord” a „Tökéletes származás” ellen, hirdetik Jermain Taylor és Cory Spinks memphisi összecsapását. Mindkettő igaz: a Bokszvilágtanács (WBC) és a Bokszvilágszervezet (WBO) középsúlyú világbajnoka, a 28 éves Taylor (26–0–1, 17 K. O.) veretlen, míg a nagyváltósúlyból felruccanó 29 esztendős Spinks (36–3–0, 11 K. O.) ezzel ugyan nem büszkélkedhet, apjával viszont igen, ő ugyanis nem más, mint az egykori nehézsúlyú világbajnok, Leon Spinks. A jónevű „fater” most áll először fia szorítósarkában, ennek oka prózai: gyermeke úgy véli, élete legnagyobb csatája lesz a memphisi. A srác annyiban már apjára üt, hogy világbajnok – a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) nagyváltósúlyú világbajnoka –, de a súlycsoportoktól független összevetés sántít, mert Leon Spinks inkább volt híres nagy ütéseiről, mint a fia. S itt talán el is jutottunk a leglényegesebb axiómához, mert a profi boksz egyik „ökölszabálya”, hogy egy jó képességű, nagyobb méretű bunyós mindig megveri a szintén jó képességű kisebbet. Ez alól ugyan Floyd Mayweather és Oscar De La Hoya két héttel ezelőtti csatája kivétel volt, de gyorsan tegyük hozzá, Mayweather nem csupán jó kvalitású, hanem egészen kivételes.
Spinks Mayweatherhez hasonlóan arra készül, hogy csillogjon: „Nem is gondolok arra, hogy az öv nélkül megyek haza Memphisből.” Következő mondatát
pedig aligha kell magyarra fordítani: „This is my time.” Taylor és Spinks hiába barátok, ez nem kosárlabda, hanem csata a ringben, ahol ütni kell egymást. Taylor úgy véli: „Én vagyok az agresszívebb, Cory hiába ravaszabb, az én taktikám vezet majd eredményre.”
Azt azért ne hagyjuk számításon kívül, hogy a kisebb termetű Spinkset egyáltalán nem kell lesajnálni. És hírnévben nagyon szeretne apja nyomába érni. Már „A következő generáció” nevében. Ez ugyanis Spinks beceneve.
