Őslokisták nélkül is bajnok lett a DVSC

A bajnokcsapat, a DVSC-TEVA vezetőedzője Miroslav Beránek. A bajnokcsapaté, úgyhogy immár elmondható: az, amiért a cseh szakember Debrecenbe szerződött, azt teljesítette.

Anélkül, hogy ünneprontók lennénk, azért idekívánkozik a megjegyzés: ha a második fordulót követően Supka Attila nem dönt úgy, hogy távozik, akkor is szinte biztos, hogy a csapat aranyérmes...

Ennek két oka is van: egyrészt Supka Attila a Bp. Honvéd szakvezetőjeként is bizonyítani tudott, hiszen Magyar Kupát nyert csapatával (és éppen a Debrecent legyőzve a fináléban), másrészt pedig a Lokinak a legerősebb a játékoskerete a magyar bajnokságban.

Azonban kapitális hiba lenne kisebbíteni Miroslav Beránek érdemeit, ugyanis ehhez az aranyfényű történethez azért az is hozzátartozik, hogy a cseh válogatott korábbi edzője alaposan megváltoztatta azt a csapatot, amellyel Supka Attila nekifeszült a most zajló bajnoki évadnak.

Az ősszel a Loki – és ez a 3. oldalon látható eredményességi görbénken is látszik – hullámzó teljesítményt nyújtott, és menet közben Miroslav Beránek úgy vélte, határozottan hozzá kell nyúlnia a kerehez, mi több, szívfájdalom nélkül kell megválni több meghatározó játékostól. Érdemes egy pillantást vetni a fenti, az elmúlt három évad debreceni alapcsapatait bemutató összeállításunkra, ugyanis rögvest feltűnhet, hogy az idén már csak Sándor Tamás helye volt atombiztos a kezdőben. S itt eljutunk ahhoz a tételhez, hogy minden játékos pótolható, azaz hiába távozott a télen Böőr Zoltán (Győr), Bojan Brnovics (Győr), Igor Bogdanovics (Bp. Honvéd), Sandro Tomic (Bp. Honvéd), Habi Ronald (Újpest), Hegedűs Gyula (DVTK), Virág Béla (FC Sachen), Madar Csaba (Nyíregyháza), Halmosi Péter (Plymouth), Máté Péter (Reading) és Éger László (Ejido), egy csapatnak még nem feltétlenül kell összeomlania. Ha a tavalyi és az idei DVSC-t vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy Miroslav Beránek csapata – nincs jobb szó – rugalmasabb, sokszínűbb futballra lett képes. A legjobb példa erre, hogy a kulcsember, a Loki futballjának fazont adó Sándor Tamás kiesése során (a csapatkapitány a bajnokság vége felé gerincproblémái miatt már csak csereként volt bevethető) Dzsudzsák Balázs, míg legutóbb a REAC ellen Leandro is kifejezetten parádés helyettesnek bizonyult. Lehet, kifejezetten debreceni specialitás, hogy nincsenek skatulyák (mert lássuk be, nemzetközi szinten nem szokás, hogy a balhátvédből hirtelen irányító lesz...), mindenesetre egy-egy alkalommal jót tett a csapaton belüli posztváltoztatás.

Miroslav Beráneket emellett az sem zavarta, hogy esztendeje az Igor Bogdanovics, Kerekes Zsombor csatárkettős szállította a debreceni gólokat, tavaly pedig az Ibrahim Sidibe, Bojan Brnovics ékpár volt a gólfelelős. E négyesből már csak a szenegáli csatár a DVSC alkalmazottja, azonban úgy tűnik, Zsolnai Róbert, valamint a bajnokság közben nagy fizikai lemaradással érkező, ám a jelek szerint kiváló képességű Aco Sztojkov is jó megoldást jelentett ebben a csapatrészben. Ám hogy vegyüljön a sorok közé némi kritika is: a légióskontingens többi tagját illetően már árnyaltabb a kép, hiszen a középpályás Thierry Issiémou és Túlio, valamint a csatár Jimmy Jones Tchana nem tudott maradandót alkotni.

Mindent összevetve a szakmai munka, illetve a játékosok profi hozzáállásának dicsérete, hogy ebben a bajnokságban a DVSC a legtöbb gólt rúgta (60), és a legkevesebbet kapta (20), túlélte azt az időszakot, amikor ősszel hullámvölgybe került (a 7–12. forduló között csak öt pontot szerzett), ledolgozta az MTK-val szembeni ötpontos hátrányát.