Különböző utakon

Különböző utat járó csapatok találkoznak szombaton. A szolnokiak alapszakasz- és Magyar Kupa-győztes együttese ugyanis akkor muzsikál a legolajozottabban, amikor a légiósok pályán vannak. A zseniális Thomas Kelley irányít, Vernard Hollins követhetetlenül cikázik a védők között, a körülrajongott Andrius Jurkunas ontja a triplákat, Pavel Frána bástyaként áll a palánk alatt. Persze mindenki, aki a csapat vezetőségében dolgozik, azonnal felhívja a figyelmet a többi kerettag fontosságára, ám a kritikus pillanatokban az említett négyes biztosan játszik.

Ezzel szemben a pécsiek keretében mindössze két légiós szerepel, igaz, amikor ég a ház, ők a pályán vannak. Mindkettejüket jól ismerik Szolnokon, hiszen Bojan Lapov és Dragan Alekszics egyaránt szerepelt korábban az Olajban. Mellettük állandó főszereplő a csapatkapitány, a bajnokság legjobb gólpasszadója, Simon Balázs. Ám a zalaegerszegiekkel vívott negyeddöntő során mindig akadt a pécsiek keretében egy-egy meglepetésember is, aki kritikus helyzetben jól célzott – ilyen volt Hosszú Gergely vagy Wittmann Krisztián.

Az is érdekes, hogy míg Völgyi Péter, a pécsiek trénere viszonylag hamar belenyúl a mérkőzésbe, azaz korán elkezdi a mostanság divatos szakszóval rotációnak nevezett csereberét, addig kollégája, Pór Péter sokáig hagyja játszani az alapcsapatát. Ezzel együtt a szolnokiak lehetőségei a korábbiakhoz képest bővültek, hiszen bevethető a Debrecenből szezon közben érkező Molnár András, a fiatal Harazin Tamás, a felgyógyuló Fülöp Gábor és a több poszton is használható Donatas Sabaliauskas is. Mindenképpen különlegesség: amikor a baranyaiak szakmai igazgatóját – a Szolnokon annak idején ajnározott, ám mostanában enyhén szólva sem szeretett –, Sztojan Ivkovicsot alig több mint egy hónapja kinevezték a magyar válogatott szövetségi kapitányává, azért választotta segítőjéül a mostani ellenfelet irányító Pór Pétert, mert hasonló elveket vallanak a kosárlabdáról.